Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Gombás Tibor: Jendrassik György
A 12-hengeres motorokat a MÁV Hargita elnevezésű típusának kísérleti vonatába építették be, amely 12 óra alatt tette meg a Budapest —Kolozsvár — Sepsiszentgyörgy közötti 872 km-es utat, tehát átlag sebessége 65 km jó volt. A 16-hengeres motorokat a BHÉV két Diesel-elektromos mozdonyába szerelték és a ráckevei vonalnak azon a külső szakaszán üzemeltették, amelyik még nem volt villamosítva. A halottak napja körüli nagy temetői forgalom idején pedig e mozdonyok éveken át áramot szolgáltattak a budapesti Köztemető külső vonalán, ahol a közúti villamosnak megfelelő kábel hiányában nem volt kielégítő az áramellátás. A V motorok nagyszabású gyártása a háború után kezdődött meg, amikor a Szovjetunió, Argentína, Csehszlovákia, Német Demokratikus Köztársaság vasúttársaságait és a MÁV-ot kellett kielégíteni. A teljesség kedvéért meg kell említenünk a XVI Jvf 270J340 típusú, feltöltött, 2000 lóerős motort is, amely egy nagy teljesítményű MÁV mozdony számára készült mindössze egy kísérleti példányban. A gondolat még a háború alatt .ébredt MÁV körökben és foglalkozott vele Jendrassik is, azonban csak 1953-ban valósította meg az akkor már külföldre távozott Jendrassik szerkesztési osztályának vezetője, az említett Erőssy Lajos. A futási próbák alatt történt hajtórúd szakadás miatt a próbák félbeszakadtak és folytatásukra egy másik motor előtérbelépése miatt nem került sor, a motor gyártásával felhagytak. A Ganz — Jendrassik hajómotorok A 30-as években meginduló Duna-tengeri hajózás, amely Budapestet ,.tengeri kikötővé” avatta, szintén összeforrott Jendrassik György nevével. Az első két hajó, a „Budapest” (1934) és „Szeged” (1936), valamint a MFRT-nek az elsővel egyidőben készült „M 12” jelű hajója még két-két darab VI JaR 170, VI JsR 170/240, ill. VIII JaR 170 típusú motort kapott az első kettő elektromos erőátvitellel, az utóbbi mechanikus reverzáló művel, de a következő „Tisza”, „Kassa”, „Ungvár” és „Kolozsvár” hajókat már e célra tervezett átkormányozható (reverzálható) Vili JhR 216\310 típusú motorokkal szerelték fel és mechanikus erőátvitellel. (80), (84), (88), (96), (100) A motorok tervezését 1934-ben kezdte Jendrassik, de a Ganz vállalattal történt ideiglenes szakítása miatt helyettese, Erőssy Lajos fejezte be és az első négy példány két év múlva lett készen. A motor 800/p fordulatnál 400 lóerőt teljesített. A hajóüzemben szokatlan nagy fordulat miatt, amiért a konzervatív hajósok állandóan idegenkedtek is, a motor és propeller közt állandó módosítású redukciós mű volt beiktatva. Az öntöttvas, kétrészű szekrény alsó felében voltak elhelyezve a főcsapágyak. A forgattyútengely, mivel a Ganz-gyár nem volt berendezkedve ilyen nagyságú tengely kovácsolására, három darabból készült, mellső és hátsó végből két-két lökettel és középső részből négy lökettel. A tengelydarabokat a középső rész 178
