Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Gombás Tibor: Jendrassik György

nológia hazai fejlettsége gátat szabott a konstruktőri szárnyalásnak. A csapágyaknál tűnt fel először, hogy a fehérfém bélés nem alkalmas a nagyobb igénybevételre és számos külföldi csapággyal való kísérletezés után végül a Ganz Hajógyárban öntött, 15%-os ólombronz csapágyakban állapodtak meg. Az előkamrák hőigénvbevétele túl nagynak bizonyult, amit az akkori legkiválóbb hőálló acélok sem bírtak ki, emiatt a fordulatot valamivel csökkenteni kellett. Az öntöttvas dugattyúk tömegereje ilyen fordulatoknál már akkora volt, hogy csökkentésük érdekében rá kellett térni az alumínium dugattyúk használatára. A Ganz Vagongyár részben elalult, részben a célgépeket nélkülöző gépparkja sem volt megfelelő ilyen tömeggyártást kívánó motorok előállítására, a gyártás átszervezését pedig a számbajövő kis piac és az erős verseny nem tette rentábilissá.

Amellett a motorok legnagyobb vevőjével, a Fővárosi Autóbuszüzem vezetőségével, amelyik egy idegen licenciát szeretett volna alkalmazni, sehogy sem tudott kialakulni az a jóindulat és megértés, amit egy új motor kifejlesztése megkívánt és amit más motorok kapcsán pl. a DSA-nál, MÁV-nál, MFTR-nél, sőt még a külföldi nagyobb vevőköröknél is élvezett Jendrassik és a Ganz vállalat.

7. ábra

A VI Jal\ 105 típusú Ganz — Jenörassik autóbuszmotor N=72 Le, n—lGűO/p

171