Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Gombás Tibor: Jendrassik György
így érthető az, hogy az utóbbi három évtized alatt a Ganz Vagongyárba főjavításra behozott különféle motor befecskendezőszivatytyújának alkatrészei alig szorultak cserére, vagy javításra, sőt sok szivattyúhoz hozzá sem kellett nyúlni. A befecskendezőszivattyúkkal kapcsolatban még meg kell említenünk, hogy azok Árpay Károly említett üzemében készültek, eleinte teljes egészükben, később a szivatytvúknak perselye, dugattyúja és néhány pontosabb méretű, edzett alkatrésze, valamint a szabályozó ékpárok, továbbá a porlasztó hüvelye és a fúvóka. Megbízható gyártásuk, rövid szállítási határidejük, ami különösen a kísérleteknél volt nagyon fontos, nemkülönben szolid áraik megbecsülést szereztek a magyar kisiparnak, Jendrassik és Arpav között pedig őszinte barátságot alakítottak ki. Az elégési tér Általában a mellékkamrás elégési terek biztosítják jobban a turbulenciát a tökéletes elégéshez, ezért kis motoroknál ez van legjobban elterjedve, bár meg van az a hátrányuk, hogy hűtőfelületük aránylag nagyobb, mint a közvetlen befecskendezésű elégési térnél és emiatt hatásfokuk valamivel kisebb. Jendrassik motorjai mind ilyen mellékkamrásak, pontosabban elckamrásak, melynél az előkamra mintegy 40 százalékát teszi ki a kompressziótémek. Az előkamra, egy a porlasztó tengelyébe eső főfuraton és egy vagy több mellékfuraton át közlekedik a fő elégési térrel. Jendrassik nem nyilatkozott arról, hogy milyen nagyságú lökettérfogatig szándékozik ezt az elégési teret alkalmazni, ő valamennyi motorját így tervezte meg egészen a legnagyobb, egyben legutolsó, de csak kísérletre került 37 liter lökettérfogatú motorjáig és ezek a lökettérfogattal mind emelkedő hatás-2. ábra A Ganz—Jendrassik motorok elégési terének fejlődése 159
