Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Gombás Tibor: Jendrassik György
nem értésére. És mindezek mellett a honvágy is gyötörte. Egyedül a zene hallgatásában talált szórakozást, pihenést és talán vigasztalódást. 1951-ben népgazdaságunk bizottságot küldött Londonba az itteni kapcsolatok végleges felszámolására, amely megállapodott Jendrassik Györggyel abban, hogy itthoni szabadalmairól a jövőre lemond. A múltra vonatkozó igényeit azonban úgy látszik fenntartotta, mert az addig gyártott motorai után részesedést ítéltetett meg magának a nemzetközi bíróság útján. Ezzel formailag is megszűnt az a csaknem három évtizedes kapcsolat közte és a Ganz-gyár között, amely mindkét félnek annyira hasznára volt és mindkettőnek annyi dicsőséget szerzett. Végül is testi erejét és teljesítőképességét túlfeszítette és ennek következtében 1954. február 8-án örök álomra hunyta le szemét. Haláláról bátyja, dr. Jendrassik Lóránd orvosprofesszor így emlékezik meg (26): „Családunkban a gyenge szerv — mind apai, mind anyagi ágon — a szív és az érrendszer, amely nem tudja elbírni az agyvelő által diktált tempót. Úgyhiszem, már régebben is lehettek angina pectorisos panaszai s bizonyára vizsgáltatta is magát, de erről sohasem írt és úgy látszik családjával sem beszélt. 1954. február végén jött a hír, hogy e hónap 8-án hirtelen meghalt. Amint később megtudtuk, utoljára egy vasárnap délelőtt lett rosszul. Orvosa több ízben is járt aznap nála, délután állandóan mellette maradt, este levitte egy kórházba és ott is vele volt hajnalig. Ekkor Gyurka elaludt, kimerült orvosa pedig távozhatott. Nemsokára azonban Gyurka megint felébredt és igen erős fájdalmakról panaszkodott. Az inspekeiós orvos, aki nem tudta, hogy a morfint nem bírja, ilyen injekciót adott neki, amitől szíve megszűnt működni. Ennyi az, amit a levelektől ki lehet hámozni, s ez mindenesetre a kezelés hiányosságára utal. Magyar orvosok kezében Gyurkánk valószínűleg még jó pár évig élhetett volna.” Haláláról az angol lapok szépen emlékeztek meg. Az Engineerig, Oil Engine és a Railway Gazette nekrológot írtak róla, amelyben a gázturbina pionírjának nevezték őt, az Oil Engine pedig egy következő számában újra felidézte az első gázturbinának megalkotását (25), (8), (31), (17). Munkatársai és tisztelői jobbára ezektől a cikkekből értesültek haláláról, amit mély megilletőcléssel fogadtak és elhatározták, hogy az akkori lehetőségek szerint megemlékeznek Jendrassik Györgyről, akiben akkor még csak a nyugatra szakadt magyart volt szabad látni és nem a nagy alkotót. 1954. április 24-én — nevenapján — a Pasaréti úti Ferences templomban requiemet tartottak, melyen a család itt élő tagjai, munkatársai és tisztelői — közel 30-an — vettek részt. A régi Jendrassik Motorszerkesztési Osztályt hárman képviselték. Ma már Jendrassik György emléke az Őt megillető helyre került. Nevét a Budapesti Műszaki Egyetemen, ebben a tekintélyes intézetben, ahol végzett, mindjobban emlegetik, mint az intézet büszkeségét, a Magyar Tudományos 155
