Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Terplán Sándor: Csonka János
Egyetlen pontban volt csak nézeteltérés: nehezen adta beleegyezését ahhoz, hogy a megalapítandó gyár az ő nevét viselje. A gyár tehát meglesz, ha nem is autógyár, mint ahogy azt egykor javasolta, de motorgyár, mint ahogy már fél évszázaddal előbb kellett volna lennie. Csonka János munkakedvét csak fokozta, hogy 88 éves korában a török kormánytól megtisztelő megbízást kapott: három hordozható, kisméretű, négyütemű benzinmotornak tervezését, illetőleg szállítását kérték tőle. Nagy kedvvel fogott a tervezéshez és azokat jórészt el is készítette, amikor hirtelen megbetegedett és rövid kórházi kezelés után 1939. október 27-én elhunyt. A gyár építését még nem kezdték el, amikor a tervező meghalt. De az 1941- ben felépült gyárban az ő szelleme élt tovább és szerzett általános megbecsülést egy új fogalomnak, amit úgy hívtak: Csonka-gépgyár. Tanítványai, régi munkatársai ma is az ő szellemében igyekeznek szolgálni az ország, a nép ügyét, a mai Kismotor és Gépgyárban. Talán helyes és hasznos volna, ha a hazai és külföldi példákon okid va visszaadnánk a gyárnak azt a nevet, mely egy kicsit eltér a régi hivatalos elnevezéstől, * de amely országszerte használatos volt és ezt írnánk a Fehérvári-úti gyár homlokzatára: Csonka Gépgyár. Csonka János — az ember A szellemi nagyságok életében szívesen látjuk azokat az értékeket, melyek a szakmai körtől távolabbi területeken is megvilágítják kimagasló emberi vonásaikat, példaképül szolgáló erkölcsi nagyságukat. Bármilyen szerényen élt is a nagy magyar feltaláló, ezek a vonások azért fennmaradtak az utókor számára. Már gyermekkorában kitűnt, az egyébként zárkózott és halkszavú fiú bátorsága és merészsége, ha a helyzet gyors elhatározást kívánt; amikor például egy alkalommal élete kockáztatásával mentette ki egyik pajtását a Tiszából. A gyűlölt Bac/j-korszak idején, amikor általában inkább szabotálták a német nyelv tanulását, felismeite az idegen nyelvek ismeretének nagy fontosságát és elhatározta, hogy igen is németül és franciául is megtanul. A nyelvtanulás jelentőségét a szülői házban is jól ismerték, hiszen a tősgyökeres magyar Tsonka Vince a kis János bátyját cseregyerekként Versecre küldi német szóra. (Érdekes, hogy a cseregyerek, Fertig Vilmos később műegyetemi adjunktus lesz és így ismét összekerül régi játszótársával.) A szülői ház szeretete végigvonul egész életén. A gyermekkori élményekről gyakran és szívesen mesél öreg korában is. Különösen rögződtek benne a mű* „Csonka János Gépgyára” 136
