Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Terplán Sándor: Csonka János
veit, a gyártási joggal együtt, ezután a Magyar Általános Gépgyár, a Magyar Waggon- és Gépgyár és a Rock István Gépgyár vette át. így minden erejét az oktatásnak szentelhette ugyan, de az ország szempontjából mindenesetre kár volt, hogy a nagy alkotások szép sorozata több mint egy évtizeden át megszakadt. Áldozatos, nagyjelentőségű munkáját mind a Műegyetem, mind a mérnöki gárda hálával ismerte el és nyugalombavonulása előtt nagy megtiszteltetés érte: az 1923-ban megalakult mérnöki kamara Herrmann Miksa professzor előterjesztése alapján elsőként (1924. febr. 6.) vette fel egyetemi végzettség nélkül a tagok sorába és ezzel jogosította a gépészmérnöki cím használatára. Távozását a Műegyetemről a hallgatóság is fájdalommal fogadta. A tanműhelyben nemcsak a fizikai munka megbecsülését tanulták meg a jövő mérnökei, hanem a fizikai munkás iránti szeretetet és tiszteletet is. Fegyelmezetten és eredményesen kellett eltölteniök az egyetemi gyakorlati időt, de azzal a tudattal távozhattak, hogy jó hatásfokkal bővítették ismereteiket. Nem kivételezett saját fiaival sem és Pál, János és Eéla már középiskolás korukban megismerkedtek a műegyetemi műhely-fegyelemmel, és alaposan megtanulták a kézi és <;épi munkát. Pedig Pál nem is gépészmérnöknek, hanem — építészmérnöknek készült. Csonka János nyugalomba vonulásakor 73 éves volt, de szellemi és fizikai erejének birtokában elképzelhetetlen volt számára a tétlen nyugalom. Hogy tovább dolgozhasson, az utolsó évben öt kis szerszámgépet készített magának a műegyetemi gépműhelyben: egy esztergát, egy fúró-, egy maró-, egy gyalu- és egy fűrészgépet. A háború, az infláció elvitte a nehezen megtakarított pénzt, amit egykor oly szívesen adott volna oda egy magyar autógyár alapításához. Most, öreg korában, újra két keze munkájával kellett létrehoznia azt a kis gépparkot, amely munkára változtatta a hátralevő éveiben — a pihenést. Műhely majd gyáralapítás (1924-1939) Pinceműhely a XI., Bartók Béla út 31. sz. alatt. (1924) Csonka János nyugdíjaztatása idejére további munkálkodási lehetőséget kívánt magának biztosítani. Ezért 1924. a égen a XI. Bartók Béla út 31. sz. ház alagsorában szerény gépműhelyt rendezett be, a már említett saját maga készítette szerszámgépekkel. Az alapító okirat 1925. II. 27-én kelt. A műhely első munkásai is Csonka János fiai voltak, tehát nem lett hűtlen az egykori szegedi hagyományokhoz, amelyek szerint ott érszázadokon át apáról fiúra szállt a mesterség, hogy végül is a finommechanika legkényesebb feladatainak a meg133
