Messik Márta (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 1. (Budapest, 1981)

Népművészet

zeneéletét és kultúráját tárja fel. A népdalok gyűjtése, feljegyzése, egybefoglalása és közreadása gyűjtemény, mely úgynevezett szabad, ismeretlen szerzőktől származó, védelem alatt nern álló, közösségi produktumként kialakult dalokat tartalmaz, fog össze egységes egészbe.

Egy gyűjteményes mű az anyagnak bizonyos cél érdekében való összeválogatáéával és elrendezésével válik egységes egésszé« A népdalgyüjtemény konkrét célja a közkinccsé tétel, vagyis az, hogy az anyag /dallamanyag/ a tágabb emberi közösség körében ismeretessé váljék«

A Tanács véleménye szerint a 96 csángómagyar népdal gyűjteménye tartalmilag összefüggő elrendezésénél fogva egységes egésznek tekinthető és a felperes nemcsak a szöveges részét illetően /'nem a dalszövegekről van szó/, hanem a szerkesztés =rendszerezés munkájával is önálló szellemi alkotást hozott létre« Ezt támasztja alá jegyze» teivel, utalásaival, stiláris megjegyzéseivel, melyek tudományos szintű ismeretanyagot közölnek, e lényegében népszerűsítő kiadványban« Mindebből következően népdalgyűjteménye a maga egészében, ahogy az tehát kiadásra került, szerzői jogi oltalmat érdemlő mű«

Megjegyzi a Tanács, hogy a fent emlitett mű a szerző sok évtizedes néprajzi, szociográfiai gyűjtésének zenei summáza'ca és a csángómagyarság zenéjéről megbízható és reális képet ad«

A Tanács véleménye szerint a felperest müvének 1971-ben történt kiadásáért szerzői dij illeti meg. Ennek mértékét a Tanács a Zeneműkiadónál az értékesítésből ereoő árbevétel 15 %-ában jelöli meg, mert ezt találja arányban állónak a felperes által végzett munka változatlan formábban megismételt felhasználásával. ,

96