Messik Márta (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 1. (Budapest, 1981)
Közös mű
A fentiekből azt a következtetést vonta le a Fővárosi Biróság, hogy az adott operett zeneszerzője és a szöveges részek szerzői uena szerzőtársak. A jogi oltalorfl mind a zenei, mind a prózai részekre a legutoljára elhalt szerzőtárs halálától számitott 5o évig tart. Mivel pedig az 5o óv még nem telt el, a zenei rész ugyanúgy jogi oltalom alatt áll, mint a prózai rész és a zeneszerző jogutódait is megilleti a szerzői jogdij. A Legfelsőbb Biróság a Fővárosi Biróság Ítéletét helyben hagyta. Annak a kérdésnek az eldöntésén, hogy a szóban forgó operett zeneszerzője és a szöveges részek szerzői szerzőtársak vagy társszerzőkbe - eddig követett gyakorlata szerint ? abból indult ki, hogy ezt a kérdést minden mü esetében - annak műfajától függetlenül - önállóan kell tisztázni. Ebből a szempontból nem tulajdonított döntő jelentőséget annak, hogy egy mü több alkotója azonos "kifejezésanyagban" dolgozik-e, hanem azt tartotta döntőnek, hogy az egyes részek az egész mü sérelme nélkül szétválaszt] hatók-e vagy sem. A biróság véleménye szerint a világsikert aratott mü nem egyszerűen összege a korabeli könnyűzenének és a fordulatos, derűs, de önmagában a zene színvonala alatt maradó történetnek. Valójában ennél többről van szó, arról, hogy a zene, a szövegkönyv/, a dalbetétek szövegei kölcsönösen erősitik egymás hatását és kifejező erejét. A szétválasztás a műnek mint egésznek súlyos sérelmével járna. A Legfelsőbb Biróság nem fogadta el a beavatkozónak azt az érvelését, hogy a mü szöveges része, a perben nem szereplő szerzők átdolgozása folytán olyan nagy mértékben eltér az eredeti műtől, hogy már nem azonos az eredetileg bemutatott operettel. Az átdolgozás ugyanis 81