Messik Márta (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 1. (Budapest, 1981)
A szerző
nevében a magnetofonszalagot az I. r. alperes vállalat képviselőjének meghallgatás végett átadta, teljesítette azt a megbízásból folyó kötelezettségét, hogy a birtokában levő szalagot a felperes érdekében a felperes tárgyalópart nerének átadja. Ennek folytán a szalag kiadására irányuló kereseti kérelem nem alapos. A kártérítési igény viszont a több mint öt év elteltével elévült. A Legfelsőbb Biróság a Fővárosi Biróság Ítéletét megváltoztatta» Az első kérdés eldöntése céljából a Szerzői Oogi Szakértő Testület véleményét kérte be, amely az alábbi véleményt adta: A perben szereplő hanglemez szerkesztése nem minősül olyan önálló tevékenységnek /alkotásnak/, amely önmagában szerzői jogi védelmet élvez. Azzal, hogy a felperes kiválasztotta a feldolgozandó dallamokat és meghatározta azok sorrendjét, kétségtelenül segítette a zeneszerzői tevékenységet, de önálló alkotást nem hozott létre. A Tanács rámutatott, hogy egy dallamgyüjtés eredetiségét az adja meg, ha a gyűjtő eddig közzé nem tett és a zenei köztudatban nem szereplő dallamokat jegyez le és ad közre. A jelen esetben nem erről, hanem lényegében a sorrend-összeállitásról van szó. A Szakértői Testület eljáró Tanácsa megjegyzi, hogy egy hanglemez szerkesztése ritkán igényel oly^n fokú szerkesztői tevékenységet, amely már szerzői alkotásnak mi nősül. A hanglemezszerkesztés szokásos díjazási módja: egyszeri díjazás. A dallamoknak a felperes által történt lejegyzé♦ se az ismert, illetőleg ősi dallamoknak egyik lehetséges megjelenési formája. Ezek a dallamok az idők folyamán 34
