Messik Márta (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 1. (Budapest, 1981)

A szerző

utóbb műsoros megnetofon kazettái céljára értékesítette, a külföldi cég által fogalomba hozott kazettán azonban a felperes szerzői minősége nem került feltüntetésre és szerzői dijat a felperes ebből az értékesítésből nem ka­pott. A felperes ezen kivül kérte a II. r. alperes marasz­talását, mert az átvett, folklór jellegű héber egyházi dallamokat tartalmazó magnetofon tekercset a felperesnek nem adta vissza. A megállapított tényállás szerint a felperes, aki ügyvéd, egyben izraelita kántorként is működik. Zene­iskolát végzett és hivatásos ének-müvészi engedéllyel ren­delkezik. Régóta foglalkozik héber folklór anyag gyűjtésé­vel. Megismerkedett II. r. alperessel, aki ismert zene­szerző és közösen elhatározták, hogy a felperes által gyűj­tött és magnószalagra felvett anyag egy részét értékesíte­ni fogják. A felperes a II. r. alperes külföldi útja során történő bemutatásra átadott neki egy tekercset. A külföldi értékesítés nem sikerült, azonban utóbb a II. r. alperes közvetitésével bemutatták azt az I. r. alperes magyar vál­lalatnál. A tekercs a művészeti vezető asztalára került, további sorsa azonban bizonyítást nem nyert. Az I. r. alperes a magnószalag alapján szerző­dést kötött felperessel egy régi héber dalokat tartalmazó hanglemez műsorának megszerkesztésére, a megállapított ho­norárium egyszeri 2ooo Ft volt. A szerződést mindkét fél telj esi te t te . Utóbb a felperes az I. r. alperes vállalattal másik szerződést is kötött, amelynek értelmében előadó­művészi közreműködést vállalt a lemezen. Ebben a felperes minden korlátozás és fenntartás nélkül a vállalatra ruház­ta át a hangfelvételek teljes tulajdonjogát. A felvételt rögzitő hangszalagok, az azokról készült matricák és hang*­­lemezek a vállalat kizárólagos tulajdonát képezik és a 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom