Messik Márta (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 1. (Budapest, 1981)
Jogosulatlan felhasználás
utolsó fordulatában /az ügyre még ez a törvény volt alkalmazandó/ engedélyezett, nem üzletszerű használatra szánt egyes példányok ingyenes előállításán túlmenően - jogosulatlan, jogbitorlásnak minősülő íöbbszörözös történt volna, A jogosulatlan nyilvánosságrahozatalra vonatkozólag pedig azt állapította meg, hogy az a mód, ahogy a II, r. alperes egy alakuló, szerveződő intézeti keretben a felperesi müvet kezelte, nem közzétételnek minősült, hanem inkább megismertető jellegű volt* Munkásságáról és tudományos eredményeiről a felperes maga is beszámolt, előadássorozatot tartott, tehát ha szükebb körben is, de nyil vánosság elé lépett, A felperes nem zárkózott el attól, hogy könyvét a II« r. alperes külső és belső munkatársai elolvassák, megismerjék, tanulmányozzák* Ilyen körülmények között a II, r. alperes tevékenysége sem haladta meg a fel peres által gyakorolt és engedélyezett jogosultsági kört. A felperes tudott arról, hogy müve a II* r. alperes könyvtárában van és tudnia kellett azt is, hogy akik a könyvtárat igénybe vehetik, el is olvashatják. A II. r, alperes könyvtára a magas szintű vezetők és a vezetéstudománnyal foglalkozó személyek számára szakmai könyvtárnak minősíthető, igy az ott elhelyezett tudományos anyag <= e körben - nyilvánosságra hozottnak is tekintendő. Az I. r. alperes, bár jogos utón jutott a felperesi kézirat birtokába, de az további jogszerzésre nem ad alapot, u.i. az I, r. alperes a birtoklás alapján a müvet nem volt jogosult sem többszörözni, sem közzétenni, sem forgalomba hozni, sem nyilvánosan előadni, A felperes azt állította, hogy az I, r, alperes előadásait az ő müve alapján tartotta. Az 1921:LIV. tv fogalmi körében ez a cselekmény a jogosulatlan többszörösités egyik formájaként plágiumnak minősülhet. Plágium pedig akkor valósul meg, ha valaki más szellemi termékét sajátjaként közli és ez a- 124 -
