Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)

IV. fejezet. A metró alagútjainak építése

27. ábra. A folyós homok a legkisebb nyílást is megkeresi és beomlik az alagútba A pesti oldalon — a Dunától keleti irányba haladva — egyre pu­hább, omlékonyabb talajok találhatók. Ez alól csak a Deák tér kör­nyezete kivétel, ahol az agyag állékony és száraz. A Deák tér—Kossuth tér közötti alagutak vetőkkel, repedésekkel teli agyagban haladtak, az omlások, leszakadások itt napirenden voltak. A pajzs megóvta az embereket a balesettől, azonban sok idő veszett el az omlások helyén keletkezett üregek kitöltésével. Az Astoria állomás és a Deák tér között helyenként már homokréte­gek jelentek meg az agyagban, a Blaha Lujza tér felé haladva pedig az alagútépítők réme, a folyós homok is egyre gyakrabban előbukkant. A folyós homok olyan apró szemcsékből áll, amelyek között a víz csak lassan képes átszivárogni. Mivel a homokszemcsék között nincs kohézió, azok egymáson könnyen elcsúsznak. Ha az ilyen homok víz­nyomás alá kerül, annak hatására folyós állapotba jut. Ilyenkor már nem szilárd talajként viselkedik, hanem sűrű folyadékként mozog. Megkeresi a legkisebb hézagot is és amíg azt el nem zárják, szüntelenül ömlik az alagútba (27. ábra). 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom