Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
III. fejezet. A metró építésének 20 éve
Csak olyan műveletek elvégzésére került sor. amelyek a végleges létesítménynek részei., amelyek — bármilyen kis mértékben is — közelebb visznek a megvalósításhoz. Üj alagutak építésére nem volt engedély., azonban a végleges szigetelések elkészítéséhez néhány kisebb — kiegészítés, ill. befejezés jellegű — alagútépítést is el kellett végezni. * A továbbépítésre vonatkozó első és legfontosabb határozatot az MSZMP VII. Kongresszusa hozta. A Kongresszusi határozat kimondta, hogy a földalattit tovább kell építeni. Ez 1959-ben történt. A párthatározat és a továbbépítésre vonatkozó gazdasági program jóváhagyása között még évek teltek el. A végleges programot 1963-ban hagyták jóvá. így a továbbépítés — bár lassan — mégis megindult. Egyre több olyan új alagútépítési teendő akadt, amelyet „a szigetelési program végrehajtásának elősegítése érdekében” kellett folytatni... így épült meg a Deák téri állomás még hiányzó része, a Baross téri állomás új utasfogadó csarnoka. .. .Majdnem „állagmegóvás” címén épült a Baross tér—Népstadion közötti 2x1 km hosszú alagút is. A tübingkészlet esedékessé vált újabb rozsdavédelme, a pajzsok további megóvása helyett célszerűbb volt azok rendeltetésszerű felhasználása. Az 1959-ben megkezdett építés — jóváhagyott gazdasági program híján — a pénzügyi szerveknél nem talált osztatlan megértésre... De át kellett törni a halogatás és habozás falát, ebben a VII. Kongreszszus határozata alapvető segítséget, bátorítást és alátámasztást nyújtott. A földalatti beruházását irányító vállalatnál a revizorok, ellenőrök mindig gyakori vendégek voltak. E tekintetben 1953, 60 vagy 69 évek alig különböztek egymástól. Amikor a Baross tér—Népstadion közötti alagút építése megindult, természetesen a pénzügyi ellenőrzés azonnal megjelent. „Önök az állagmegóvásra szánt pénzt továbbépítésre fordítják? Milyen rendelkezés alapján veszik ehhez a bátorságot?” A földalatti igazgatója — szokott nyugalmával — a szekrénybe nyúlt, és egy vékony brosúrát tett az asztalra: a VII. Pártkongresszus határozatát. „Olvassák el és ezután, ha óhajtják, leállítom az építést. Én vállalom a felelősséget az építés megindításáért, Önök viszont vállalják a leállítás esetleges ódiumát.” ... Az építkezés tovább folyt, és talán ez is hozzájárult, hogy a felszabadulás 25. évfordulóján metrón utazhatunk. Amikor 1963 novemberében a továbbépítésre vonatkozó gazdasági programot jóváhagyták, már folyt az építkezés. Az a tevékenység, 69
