Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
III. fejezet. A metró építésének 20 éve
A számok tanúsága szerint a tömegközlekedés igényei Budapesten már 1958-ban meghaladták sok hasonló külföldi város tömegközlekedésének nagyságrendjét, olyanokét, amelyek már korábban metróhálózatot építettek ki. Sajnos, az ország gazdasági lehetőségei ezt a szükségletet akkor még nem támasztották alá. Az első ötéves terv nagyarányú iparosítási programja, Dunaújváros felépítése és sok más nagy beruházás mellett a földalatti is, soknak bizonyult egy kis ország számára. Az 1954-es gazdasági nehézségek sok tényező eredőjeként jelentkeztek. Túlzás volna azt hinni, hogy ezek között a földalatti döntő volt, csak egy a sok közül. A következő táblázat képet ad a beruházások alakulásáról, ezen belül a földalatti súlyáról: VII. táblázat A beruházások összehasonlítása Év Nemzeti jövedelem Beruházásra fordított összegek A metróra fordított összegek _ milliárd Ft %-a beruházásra fordított összegekhez viszonyítva 1950 46,5 9,7 0,017 0,18 1951 53,2 13,1 0,144 1,10 1952 52,2 15,9 0,268 1,70 1953 59,1 16,8 0,348 2,06 1954 56,7 11,8 0,060 0,51 Összesen: 67,3 0,837 1,23 Az összegek 1949-es árszinten értendők. Máshol a metró költségei visszamenőleg is 19ü8-as árszinten érlendők. A számok azt mutatják, hogy a földalatti építése önmagában nem okozott olyan gazdasági terhet, amely az ország egyensúlyát érezhetően megváltoztatta volna. A földalatti az általánosan túlméretezett beruházási politikának — a sok közül — egyik terméke volt. A szükséglet oldaláról nézve megalapozott, indokolt létesítmény volt az eredetileg kitűzött időben is, de korlátozott gazdasági lehetőségeink miatt az építkezés folytatását el kellett halasztani. GO
