Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
VIII. fejezet. A metró mint óvóhely
legyen elég mélységben, hogy találat esetén se sérüljön meg. Ez a követelmény a metrónál különösebb intézkedések nélkül, önmagától is fennáll. Ezen kívül jó, ha a kijáratok bombabiztos kapukkal lezárhatók, hogy azok se sérülhessenek meg. Olyan követelmények ezek, amelyeket többnyire egyszerű pinceóvóhelyekkel is ki lehet elégíteni. Az atombomba hatása összetettebb és mennyiségileg is nagyságrendekkel haladja meg az előbbieket. A léglökés (nyomó- és szívóhatás), a földlökés, a hőhatás és a radioaktív sugárzás együttesen igen nagy veszélyt jelentenek. Hogyan véd ezekkel szemben a metró? A legsúlyosabb hatás a léglökés. Ez okozta a legnagyobb pusztulást Hirosimában. A robbanás pillanatában óriási légnyomás keletkezik, majd röviddel utána szívóhatás, amely épületeket dönt romba. Ez ellen a metró elsősorban — föld alatti elhelyezése révén — a megfelelő nagyságú földtakaró védelme alatt, másrészt erős falai folytán nyújt védelmet. Ha azonban a metró bejáratai ilyenkor nyitva lennének, a légnyomás okozta „huzat” kifújná az embereket az alagutakból. Ezért a metró bejárati nyílásait olyan acélkapukkal látták el, amelyek képesek ennek a nyomásnak ellenállni. Az elzárókapuk békeidőben nyitva vannak, ezért nem is láthatók. A földlökés lényegesen kisebb hatású a léglökésnél, ezért a léglökés elleni védelem egyben a földlökés ellen is megvéd. A hőhatás elleni védelem ugyancsak a metró föld alatti elhelyezése révén megoldott. A radioaktív hatás elleni védelem már összetettebb, és többféle berendezést igényel. A már említett elzárókapuk hermetikusan zárnak, így a radioaktivitással szennyezett levegő és por behatolását meggátolják. A közvetlen radioaktív sugárzás ellen — amely a legnagyobb veszélyt jelenti — a metróban tartózkodók védve vannak. Mivel a közvetlen sugárzás csak néhány percig tart, a hermetikusan elzárt föld alatti terekben levő levegő elegendő a bent tartózkodók részére akár néhány órán keresztül is. Egy esetleges atombomba robbanásakor felszabaduló radioaktív anyagok hatása azonban hosszabb időtartamú. Ezek sugárzása hónapokig is eltarthat. A sugárzás intenzitása — tehát az emberre való veszélyessége — az idő folyamán csökken. A veszélyes periódus a radioaktív anyagok felezési idejétől függ és különböző hasadóanyagok esetén más és más értékű. E hatás ellen akkor lehetne 100%-os védelmet nyújtani, ha igen hoszszú ideig — esetleg hónapokig — biztosítanánk az óvóhelyi tartózkodást, hermetikus elzártság mellett. Az élelmiszer-ellátás, levegőellátás nehézségei miatt azonban ez a megoldás kivihetetlen. így meg kell elégedni néhány napos tartózkodás lehetővé tételével, amely alatt a 194
