Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
VII. fejezet. A metró üzeme
lefelé mozgó karok mellett egy állandó tartalék fokozza a biztonságot (109. ábra). A mozgólépcsők hajtógépei a felszíni vagy felszín alatti jegyváltócsarnok alatt helyezkednek el. * A metrón utazók jegyeit a mozgólépcsőre való fellépés előtt ellenőrzik. A bérletesek bérletük felmutatása után léphetik át a peronzárat. Akinek nincs bérlete, 1 Ft bedobása árán juthat a mozgólépcsőre. A pénzbedobós automaták igen „éber” és meglehetősen udvariatlan gépek: aki a pénz bedobását elmulasztaná, két erélyesen előrelendülő' karral találja magát szemben, amelyek elzárják a befelé vezető utat. Az „automata kalauz” szeme a fotocella, amely minden áthaladú utast érzékel és azonnal működésbe hozza a karokat, amelyek az utat lezárják. Ez a „kalauz” azonban 1 Ft-ért megvesztegethető: ha bedobjuk a forintot, behúnyja egyik szemét és a kar nyugton marad, az utasáthaladhat. A másik szeme azonban nyitva marad — bizalmatlanul figyeli, nem akarnak-e többen áthaladni a bedobott 1 Ft ellenében. És ha csak ketten is megkísérelnék, a második személyt biztosan elcsípi. Aki viszont áthaladt az automatán, üzemkezdettől üzemzárlatig utazhat a metrón 1 Ft-ért, oda-vissza, óránként 30...40-szer, mindaddig, amíg ki nem jött, és kifelé át nem lépte a peronzárat. 109. ábra. Mozgólépcső — szerelés közben 188
