Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
VI. fejezet. A föld alatti terek építészeti kialakítása
97. ábra. Az Astoria állomás alsó csarnoka húzódik. Ez a szerkezet meggátolja, hogy az állomásokon lecsöpögjön a szerkezetek beton- és vasfelületein kicsapódó pára (98. ábra). A vágányok túloldalán ezüstös színű alumínium falat lát az utas, ez a kábeltakaró fal. Mögötte húzódik a metró „ér”-hálózata, az a számtalan kábel, amely az áramellátás, a jelző-, biztosítóberendezés, a hírközlés, a távműködtetés energiáját hordozza. Az állomások mélyen fekvő részén üzletek nem kaphattak helyet. A vasúti üzem zárt egysége, az áruszállítás nehézségei és nem utolsósorban a mélyen fekvő terek magas építési költsége egyelőre nem tette lehetővé idegen létesítmények elhelyezését. Az állomások bejárati része az aluljárókból, a pénztárcsarnokból és mozgólépcső-alagutakból áll. Ezek kialakítása az állomásokhoz képest oldottabb, közelebb áll az utcához, bár az igényesség ezeknél is érvényesül. Egyes helyeken a bejárat végén üvegpavilon áll. Ilyen állomás például a Deák tér, ahol nem épült aluljáró az állomáskijárat folytatásában. A Deák téri üvegpavilon lényegében csak a mozgólépcsőt fedi le, megjelenése korszerű, szerény. Közvetlen szomszédságában áll a Deák téri evangélikus templom értékes műemléképülete. A kijárati csarnok szerénységével, „átlátszóságával” nem zavarja a műemlék-szomszéd megjelenését. Modern vonalaival és anyagával határozottan fejezi ki a ma építészetét, emellett nyugodtságával hangulatilag illeszkedik a tér atmoszférájához (99. ábra). Hasonló — bár tartalmilag eltérő — megoldású a Népstadion állomás kijáratának megoldása. Itt helyezkedik el a metró irodaháza, amely közvetlenül az állomás vasbeton szerkezetén „ül” (100. ábra). 170
