Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
VI. fejezet. A föld alatti terek építészeti kialakítása
93. ábra. Jellegzetes állomási csarnok pásálló, könnyen tisztítható és szép. Különböző színekben és eltérő textúrával alkalmazták, így lehetőséget adott különféle variációban való elhelyezésre (95. ábra). A peronok szélén 80 cm széles gumiburkolat helyezkedik el, amelynek belső oldalát világosabb színű kőburkolat szegélyezi. A gumival burkolt rész az ún. biztonsági sáv, ahová csak akkor tanácsos lépni, amikor a vonat már megállt. Célja, hogy a vonatból kilépők kevésbé csúszós rétegre lépjenek, így elesésből származó balesetek ne forduljanak elő (96. ábra). Az oldalfalak burkolata általában márvány. Márványt elsősorban szép megjelenéséért, tisztán tarthatóságáért és tartósságáért használtak. A hozzáférhető felületeknél követelmény, hogy a burkolat ne legyen karcolható. A márvány ezt a feltételt a különböző anyagok közül a legjobban elégíti ki. A márvány különböző fajtái kerültek alkalmazásra. Egyes helyeken kemény mészkő, másutt mozaik burkolja a falakat a márvány mellett vagy helyett. Ezzel változatosabb, helyenként élénk hatást lehetett elérni (97. ábra). A mennyezetet különböző színű, ún. luxaflex alumínium panelek fedik. Az állomások többsége íves felületű. A felső boltozat íves kialakításának eltüntetése a „pincehatás” elkerülését szolgálja. A mennye-167
