Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
VI. fejezet. A föld alatti terek építészeti kialakítása
A monumentális felfogás kétségtelenül esztétikai kategóriát jelent, amely az általános építészeti gyakorlatban gyakran érvényesült. Vegyük például a Parlament épületét, amelyre ráillik a monumentális jelző. Nézzük a Parlamentet a Duna túlsó partjáról: lenyűgözően szép látvány. Most menjünk át a pesti oldalra, álljunk meg a rakparton — 40 méterre tőle — és nézzük meg újra. Szürke épülettömeget látunk, szépségét már nem tudjuk élvezni. A monumentális csak megfelelő távlatból nyújt esztétikai élményt. És most térjünk vissza a föld alá, ahol éppen ez a távlat hiányzik, mert a funkció által meghatározott méretek nem nyújtanak esztétikai értelemben vett távlatot. A megelőző példában lehetőséget adtunk az építésznek, hogy növelje az építmény méretét az esztétika érdekében. De hol van ennek a határa? A funkcionálisan szükséges 2,40 m belmagasságot legalább 1,5 m-rel meg kell növelni a monumentális hatás érdekében. Egy 30 millió Ft-os (közepes) aluljáró belmagasságának minden 1 cm-rel való növelése 100 000 Ft többletköltséget jelent. A monumentalitás ez esetben 15 millióba kerülne. Ám kíséreljük meg a méltóságteljes megjelenést kisebb költséggel megoldani, pl. sima márványburkolattal. Ez kihangsúlyozza a létesítmény nagyszerűségét, egyenes vonalai bizonyos előkelőséget, az alkotás méltóságát jelképezik. A hatás érdekében kerüljünk mindent, ami az utcára emlékeztet (kirakat, telefonfülke, árusítópavilon, automata stb.). Aki belép, valóban érzi, hogy „valahova” belépett, elhagyta az utcát. Megilletődik, halkabbra fogja a szavát és mire az aluljáró közepét eléri, már „fázik”, hidegnek érzi a helyet, talán egy mauzóleum jut az eszébe. Ilyen érzet keltése nem lehet cél közlekedési létesítménynél, amely az utca megszakítása. Valaminek az utcára is kell emlékeztetni, ha másnak nem, egy telefonfülkének, egy automatasornak, kirakatnak, ahol látnivaló szakítja meg a kétségtelenül szép, de egyébként egyhangú felületeket (92. ábra). így maradt meg a monumentális szemléletből a. nemes kőburkolat, de nem kizárólagos, egyedüli dekorációként. A nemes kőből készült padló- és oldalfalburkolatok egyébként nem kizárólag esztétikai megfontolásból születtek. Tartósság és tisztántarthatóság szempontjából is előnyösek más — olcsóbb — anyagokkal szemben. Az utca folytatása kifejezés határozottan ráillik a föld alatti terekre, de kizárólagos stílusként alig képzelhető el, a tér zártsága miatt már eleve elüt az utcától. Belül hiányzik az utca zaja, amely az utcai atmoszférát annyira jellemzi. Bármilyen „utcai” létesítményt helyeznénk is el a föld alatt, nem 164
