Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)

VI. fejezet. A föld alatti terek építészeti kialakítása

90. ábra. Metróállomáson:

„Hallotta, a karzatra orgonát is építenek...”

meg. Legyen sok mozgólépcső is, hogy a közönséget minél inkább vonzza. Afféle föld alatti „piazza”, amely — amellett, hogy a saját külön életét éli — még közlekedésre is alkalmas, de ez utóbbi nem szabad, hogy fontosnak látsszon (91. ábra).

*

Az előbbi irányzatok mindegyike tartalmaz olyan elemeket — ha egy-egy felfogás egészében nem is fogadható el —, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül.

A szélsőségek kiemelése az egyes irányzatok ismertetésekor csak a lényeg jobb megvilágítását szolgálja, valójában ezek a felfogások enyhébb formában és kompromisszumra hajlóan jelentkeztek.

Melyek azok a tényezők, amelyek az egyes felfogásokból megvalósultak és melyeket kellett elvetni?

A funkcionális felfogás legsúlyosabb hibája a kategorikus esztétikaellenesség, ilyen értelemben stílusirányzatnak alig nevezhető. A praktikusság és az esztétika szembeállítása, az utóbbi teljes alárendelése a funkciónak lehetetlenné teszi magát az esztétikát.

162