Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)

V. fejezet. Aluljárók mint a metró kijáratai

után az utasok ebben a csarnokban lépnek a mozgólépcsőre és a mozgólépcsőn utazva 50 mp alatt jutnak a mélyben fekvő állomásra.

Az aluljáró padlója mauthauseni gránitból, oldalfala fehér márványból (Coelga), oszlopburkolatai labradorit kőből készültek. A kirakatok, hírlapüzlet, telefonfülkék és automaták az utca képét vetítik az aluljáró csarnokába (77. ábra).

Az aluljáró 1 év alatt épült meg. Építését az utcai csúcsforgalom közepette, a járókelők szemeláttára végezték.

A villamosok forgalma az építkezés alatt mindkét irányban ideiglenes hidakon fennmaradt. Túlzás lenne azt állítani, hogy a villamosforgalom zavartalan volt, mindenesetre a folyamatos forgalmat lehetővé tették. A lassú menetért az utasok kárpótlásul alaposan szemügyre vehették az építkezés nemegyszer igen komplikált fázisait (78. ábra).

Különösen látványos volt a főgyűjtőcsatorna átépítése. Ez a csatorna 1894—96 között épült, azóta zavartalanul szállítja a szennyvizet. Felső boltozata azonban az aluljáró útjába esett, ezért a tervezők átépítésre ítélték (79. ábra). Az ítéletet „skalpolással” hajtották végre. A jó állapotban levő cementhabarcsba rakott téglaboltozatot kőfűrésszel „felszeletelték”, a szeleteket daruval leemelték (80. ábra). Az új csatorna — amely a régi csatorna alsó felére épült — ugyanolyan keresztmetszetű, mint a régi, de laposabb és szélesebb (81. ábra). A csatorna átépítéséhez nagy szaktudás és mégnagyobb szerencse kellett. Mialatt folyt az átépítés, a csatornában is folyt a szennyvíz.

Nagyobb zápor esetén a csatorna nemcsak megtelik, de ki is önt —nem lévén teteje — és elönti a munkagödröt. Ezúttal a metróépítőket nem hagyta el a „jó szerencse”, a munkagödör száraz maradt (82. ábra).

1895-96-ban, amikor a Városligeti földalatti épült, már üzemelt a nagykörúti főgyűjtő. Akkor még nem mertek hozzányúlni, ezért a földalatti alagútját fölé emelték, emiatt azonban az úttestet is meg kellett emelni. Ma is érezni a „dombot”, amikor a földalatti áthalad a főgyűjtő felett.

Az Emke aluljáró, a hozzá csatlakozó pénztárcsarnok és a csomópont rendezése 65 millió Ft-ba került (1967-es áron). A költségek megoszlása mutatja a munka sokrétűségét és bonyolultságát (VIII. táblázat).

Az első aluljárót a közönség vegyes érzelmekkel az ismeretlen új iránti tartózkodással fogadta. Az EMKE aluljáró osztatlan elismerést aratott. 1966. november 5-én, a megnyitás napján több mint 100 00Ö ember fordult meg az aluljáróban. Az avatás utáni ünneplésből hazatérő építők éjfél után 1-kor örömmel konstatálták, hogy az aluljáró még mindig tele van emberekkel.

146