Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)

V. fejezet. Aluljárók mint a metró kijáratai

67. ábra. Az „Óra”-sarok és a 6-os a Nemzeti előtt...

és keserűséget váltott ki. Az idősebb generáció egy megszokott színfoltot, sok forró színházi este emlékét és a régi Pest egy darabját vesztette el (67. ábra). A tárgyilagosság kedvéért meg kell említeni, hogy sokan, akik belülről nem is látták még a színházat, pusztán a színházépület körül lebegő álromantika hatására tiltakoztak a lebontás ellen. Mindenesetre bizonyos, hogy ha ebben az időben népszavazás döntötte volna el a Színház további sorsát, a józan mérnöki számítás az érzelmekkel szemben alulmarad (68. ábra).

Valójában elkerülhetetlen volt a bontás? Nem lehetett volna olyan megoldást találni, amely a Nemzeti Színházat megkíméli? (69. és 70. ábra).

Az épület műszaki berendezései már teljesen elavultak, azok további használata kockázatos volt. (Az előadáson a színészeket tapsolták meg, holott ezt elsősorban a műszaki személyzet érdemelte volna meg, mert minden előadáson „csodát” művelt, az elavult berendezés működtetésével.) A színházi gépek egyrésze műszaki múzeumba került. Számos darab a Népszínház alapítása (1875) óta használatban volt. Uj berendezés beszerzése nem látszott célravezetőnek, mert az épület

137