Bendzsel Miklós (szerk.): Iránytű a műszaki fejlesztéshez. Az iparjogvédelmi tájékozódás informatikai kalauza - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1997)
Információs stratégia
egyszerű és gyors megjelenítése (szemben a mostani raszterpontosan tárolt képek megjelenítésével). 6.11. ÁLMODOZÁS AZ ÚJ ESZKÖZÖKRŐL Az információkeresés szakértői rendszereiről sokat írtak már, ám pontosan azok az intézmények, a szabadalmi hivatalok, amelyek ezeket az eszközöket széles körben használhatnák, jelenleg a hagyományos technológiákhoz kötődnek, ezzel is megerősítve, hogy a szakértői rendszereket, a gépi intelligenciát az újdonságkutatásban nem tartják „érett", kiforrott technikának. Ehelyett erőforrásaikat a dokumentumok minél konzisztensebb osztályozására koncentrálják, és kapacitásaik tekintélyes részét belső osztályozási rendszereik javítására fordítják. A mai csúcstechnikák a tegnapi klasszikus technika használatára épülnek. A japán és európai hivatal elsősorban az osztályozásba, még pontosabban az újraosztályozásba fektet komoly energiát. Japánban az NSZO kiválasztott osztályozási egységeit - melyek az idők folyamán nem változnak - osztják alá a fazettás analízis eszközeivel, ily módon a szabadalmi dokumentumokhoz az NSZO helyett a dokumentum tartalmát több szempont szerint, pontosabban leíró jelzeteket rendelnek. Az Európai Szabadalmi Hivatal ezzel szemben más utat követ. Az európai osztályozási rendszer, az ECLA, az NSZO folyamatos finomításából származik. Az ECLA kialakításakor gondosan figyelnek arra, hogy egy-egy jól definiált jelzethez 200-nál több dokumentum ne tartozzék. Az ECLA-jelzeteket az NSZO indexelő kódjait finomító rendszer teszi még pontosabban kereshetővé. A jobb felismerhetőség érdekében - és a Questel Plus korlátái miatt - az A szekció indexelő kódjait egy fiktív K, a B szekcióét egy fiktív L szekcióba sorolják és így tovább. Ez a technika feltehetőleg a következő három-öt évben nem változik. Az évtized végére azonban aligha lehet kétséges az új keresési technikák megjelenése. Ismeretes, hogy jelenleg a számítógépes keresések alapja a Boole-algebra. A dokumentum akkor „számít találatnak", ha egymással logikai algebrai kapcsolatban álló keresőszavak, kifejezések, jelzetek, nevek előfordulnak benne, és kielégítik a keresést leképező algebrai kifejezést. Ez a technika az ötvenes években született, és alighanem csak amiatt gyökeresedett meg, mert a Boole-algebra a számítógépekkel dolgozó emberek számára érthető volt. A végfelhasználók azonban feltehetőleg szívesebben végeznének keresést természetes nyelven. A kívánatos tehát az volna, hogy a keresőkérdés megfogalmazható legyen a természetes nyelv szabályai szerint, azaz valahogy így: olyan metallurgiai eljárást keresek, amellyel réz- kobalt- vagy nikkeklércek vagy ezen fémek ásványai feldolgozhatok hidrometallurgiai módszerekkel, és a lúgzáshoz thyobacillus ferrooxidánst vagy más hasonló baktériumtörzset használnak. A természetes nyelvű keresésekhez gazdag lexikális támogatásra, komoly szinonimaszótárakra, tezauruszokra van szükség. (A szinonimákkal való manipuláció eszközeit az EPO-ban az EPOS-program résztvevői próbálgatják.) A ter-43
