Bendzsel Miklós (szerk.): Iránytű a műszaki fejlesztéshez. Az iparjogvédelmi tájékozódás informatikai kalauza - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1997)
Információs stratégia
Ekkorra az amerikai szabadalmi hivatal is fontolóra vette képmás lemez kiadását. El is készítették az első Dataware-alapú mintalemezt, amely - többletként az EPO-megoldáshoz képest - a szabadalmi leírás teljes szövegét nem csupán megjeleníthetővé, hanem teljes szövegében kereshetővé is tette. Az alapos elemzések után az amerikai hivatal végül is lemondott a képmás lemez kiadásáról és a piacot átengedte a magánszektor számára. Az Egyesült Államok piacán két cég, a MicroPatent és a Research Publications jelent meg képmás lemezzel.2 A két megoldás, a Patent Images és a Patentview egymástól lényegében nem különbözött, hiszen mindkettő Dataware-szoftverrel készült. A MicroPatent, az amerikai Opus Publications és a brit Chadwick Healy közös vállalata, az amerikai szabadalmi információk számítógépes kiadására alakult és szakosodott cég, míg a Research Publications az amerikai szabadalmi információk hagyományos hordozóinak nagy forgalmazója. Az Európai Szabadalmi Hivatal igazi sikerét az mutatja legjobban, hogy a MicroPatent nem egészen egy év folyamatos kiadás után visszalépett a Dataware-platform használatától, és a korábban kiadott képmás lemezeket újra publikálta immáron GTI-platformon, melynek licencét - hasonlóképpen a német Bertelsmann kiadóhoz - a JOUVE-tól vásárolta meg. (A JOUVE-technológia harmadik licencvásárlója - az Európai Szabadalmi Hivatal támogatásával - az Országos Találmányi Hivatal volt.) 2.3. A VEGYES TÁROLÁSI MÓDÚ SZABADALMI ADATBÁZISOK A Japán Szabadalmi Hivatal mindvégig részt vett a szabványosítási munkákban, azonban maga a hivatal sem bibliográfiai, sem képmás lemezt nem adott ki. A japán óvatosságra részben válasz lehet a JAPIO, a japán hivatallal együttműködésben, de attól mégis elkülönülten tevékenykedő információs intézet online elérhető adatbázisainak sikere, továbbá a vizsgálat nélkül közzétett szabadalmak képmásainak JAPIO-változatban való publikálása, a háttérben azonban ennél sokkal fontosabb tényező állt. A japán hivatal 1990 végén vezette be elektronikus bejelentési rendszerét, felfoghatatlanul nagy sikerrel. A bevezetést követő első negyedév végére az elektronikusan tett bejelentések részaránya elérte a 95 százalékot! Ezeknek a bejelentéseknek nincs „papír eredetije", más szóval nincs eredeti „képmása", az csak az eredeti elektronikus bejelentés után állítható elő, úgymond „mesterségesen". A japán szabadalmi bejelentés tulajdonképpen a szöveget szövegként, a szöveg közti képeket, valamint a jellemző ábrát és természetesen az összes további rajzot képként, számítógéppel olvasható formában tartalmazza. A japánok éppen ezért erőiket a vegyes tárolási módú CD-ROM kiadására koncentrálták. Első vegyes tárolási módú lemezeiken a szövegben a képek helyét megjelölték. A felhasználó erre a jelölésre „rálépve" jelenítheti meg a képet, ez tehát inkább duális, mint vegyes módú működés. A működés akkor vegyes módú, ha grafikus képernyőn, a szöveget a megfelelő betűtípusokkal, a képeket pedig „saját" helyükön jeleníti meg a program. 21
