Bendzsel Miklós (szerk.): Iránytű a műszaki fejlesztéshez. Az iparjogvédelmi tájékozódás informatikai kalauza - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1997)
Információs stratégia
hogy az interdiszciplináris tudást a korábbinál sokkal hatékonyabban kell a tudósok számára hozzáférhetővé tenni. Az APOLLO program egyik résztvevője, a Lockheed, ezért kapott megbízást arra, hogy építsen fel egy olyan adatbankot, információbankot, amelyben a tájékozódni kívánók egy számítógéppel folytatott egyszerű párbeszédben gyorsan és hatékonyan szerezhetnek ismereteket. A Lockheed Dialog adatbankjával a nyilvánosság 1972-ben ismerkedett meg.1 Az űrkutatási program résztvevői által használt infrastruktúra a hetvenes évek elején már a vállalatok és az egyéni adófizetők számára is elérhetővé vált. Az adatbankok adatbázisai általában a klasszikus, jól ismert referáló folyóiratok számítógéppel olvasható változatai voltak. Tipikus adatbázis tehát például a vegyészek alapvető referáló folyóirata, a Chemical Abstracts „számítógéppel olvasható" változata. Az adatbázisok zöme, mint például a Chemical Abstracts is, a kiadványszerkesztés, a könyvkiadás mellékterméke volt. A kiadványok gyártásakor a nyomdai levilágítógépeket vezérlő mágnesszalagok adatait töltötték be számítógépes adatbázisba. Az adatbázis tételeit, például a Chemical Abstracts esetében egy-egy cikk adatait, minden egyes szóra visszakereshetővé tették. Az adatbankok kényelmes használatát a közvetlen elérésű háttértárak megjelenésének és az adatátvitel fejlődésének, ha úgy tetszik, a távközlés és a számítástechnika házasságának köszönhettük. 1.2. AZ ONLINE ADATBANKOK ÉS AZ OPTIKAI LEMEZES PUBLIKÁLÁS A fejlődés nem állt meg. Egyre nagyobb kapacitású tárak jelentek meg, a keresés egyre gyorsabb lett, a hálózatok sebessége egyre növekedett. Egyre nagyobb és nagyobb adatbázisokat lehetett létrehozni és forgalmazni. A szabadalmi adatbázisok egy része a nemzeti hivatalok publikációs tevékenységének melléktermékeként született, másik részük magáncégek célirányos tevékenységéből származik. Ez utóbbiak sorában a Derwent Publications Ltd. nevű angol magáncég és a bécsi székhelyű INPADOC érdemel külön figyelmet. Az INPADOC-ot az osztrák kormány és a Szellemi Tulajdon Világszervezete támogatásával hozták létre (a cég jelenleg az Európai Szabadalmi Hivatal bécsi információs irodájaként működik). A Derwent az INPADOC-nál szűkebb körből gyűjtött dokumentumokat, és az ekvivalens, egyazon találmányra vonatkozó szabadalmak közül a legelsőnek publikált szabadalom részletes kivonatát és javított, informatív címét, valamint a feldogozott szabadalmak bibliográfiai alapadatait építette be adatbázisába. Az INPADOC a nemzeti hivatalokkal kötött csereszerződések alapján csak a bibliográfiai alapadatokat dolgozta fel, de a Derwentnél lényegesen több országból kapott adatot. A hetvenes évek elején született adatbankipar a nyolcvanas évek elejére megteremtette a maga folyamatosan növekvő piacait. A fejlett ipari államokban bevett szokássá vált, hogy műszaki-tudományos, marketing- és céginformációért, fontos szakcikkek, szabadalmak eredetijének megrendeléséért, netán saját repülőútjuk megtervezéséért egy-egy vállalat számítógépes szakemberei („on-14
