Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
III. fejezet. Az iparjogvédelem funkciói a piacgazdasági innovációs folyamatokban, és helye az állami innovációs stratégiákban
A megkülönböztető funkció („distinguishing or differentitation function") a gyártó, forgalmazó számára nyújt oltalmat, hogy a főként innovációval szerzett bizalmi tőkéjét, „pszichológiai kinnlevőségét" más ne aknázhassa ki másolatokkal, utánzatokkal, hamisítványokkal. Ezt a funkciót erősíthetik egyes országokban a használat nélkül megengedett defenzív védjegyek, illetve a „védjegycsaládok" vagy társult védjegyek („associated trademarks"), amikor a védjegyjogosult több kisebb-nagyobb eltérést mutató - de lényegében egy vállalati szimbólummag („core brand") körül kialakított, közös fogalmi vagy hangulati alapmotívumú, egységes stílusú - védjegyet használ a különböző termékeire, védjegyét kiterjeszti más árukra is („brand extension", pl. Porsche napszemüveg), illetve közös vállalkozási jelet („logo") alkalmaz. A minőségjelző funkció („quality or guarantee function") a vevő védelmét jeleti, hogy bár az állandó innováció révén az áru minősége, megbízhatósága, használati tulajdonságai fejlődnek, az áru hú korábbi önmagához és a védjegyéhez, tehát kifejezi az áru dinamikus identitását, önazonosságát. Ez a garanciafunkció egyetlen védjegyjogban sem jogi kötelezettség, hanem a piaci viszonyokból következő üzleti érdek és gazdasági ösztönző. A védjegy ugyanis csak e funkció mellett őrzi meg értékét, jelképi erejét. Ha az áru nem méltó a védjegy hírnevéhez, antireklámmá válik, ez megrendíti a vevővel kialakított bizalmi kapcsolatot, az esetleg kialakult márkahűséget („brand loyalty"), lerombolja a vállalkozás imázsát, illetve az áru reputációját, és presztízsvesztést, a vevők elpártolását idézi elő. A minőségjelző funkciót erősítik a kollektív (együttes) és a tanúsító védjegyek („certification marks"). Az együttes védjegy a zártabb, klubszerűbb konstrukció, amikor a valamely szervezettel bíró érdekelt tagvállalatok áruinak közös jellemzői vannak, és szervezetük ellenőrzi a védjegy használatát, amelynek különösen a „bizalmi áruknál" nagy a jelentősége. A tanúsító védjegyet az objektív vizsgálatot végző védjegyjogosulton kívül bármely, a standard követelményeknek megfelelő árut forgalmazó cég használhatja, ezért ez a nyitottabb jogi konstrukció. A kollektív árujelzők további fajtáját képezik az országjelzések (pl. „Gutes aus Ungarn", „Swiss Formula"). A kollektív árujelzők egyik válfaját jelentik a földrajzi nevek is. A védjegy és a földrajzi árujelzők közötti alapvető különbség azonban az, hogy a védjegy által szimbolizált jó hírnevet egyedül az emberi alkotókészség határozza meg, míg a földrajzi árujelzők (származási jelzések és eredetmegjelölések) mögött meghúzódó jó hírnév főként exogén tényezőktől, az adott terület természeti viszonyaitól, talajától, klímájától, a napsugár beesési szögétől, helyi mikroorganizmusaitól függ (pl. egy különleges bor vagy sajtféle esetén), mimellett természetesen endogén tényezők, a generációk során áthagyományozott és állandóan fejlődő lokális know-how is fontos szerepet játszik. A fentiek miatt a földrajzi árujelzők, mint tömör információk a meghatározott területen termelt árukat kollektive különböztetik meg, jelzik azok eredetét, valódiságát, unikális jellegét, hasonló minőségét, és szolgálnak kollektív hirdetési 89
