Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
III. fejezet. Az iparjogvédelem funkciói a piacgazdasági innovációs folyamatokban, és helye az állami innovációs stratégiákban
kaszban (az innováció átvétele imitációval fokozatban) minimális a gazdasági akadály (innovációs/imitációs költségrés).6 A szabadalmi oltalomnak tehát az a feladata, hogy az első szakaszt (az invenció átalakítását innovációvá) ösztönözze a második szakasz (az innováció átvétele, elterjedése az imitáció útján) visszafogásával, engedélyhez kötésével. A magas innovációtartalmú áru kelendősége ugyanis fokozza a termelőkedvet, s kizárólagosság nélkül a szélesedő kínálat az ár csökkenéséhez vezetne, azokat sújtva, akiket az innovációs beruházás költségei terhelnek. Ha a másolás, utánzás teljes mértékben szabad, korlátlan lenne, az innovációs/imitációs költségrés miatt az innovációhoz szükséges erőfeszítések, beruházások vállalásának és a találmányok nyilvánosságra hozatalának gazdasági motivációja tűnne el, különösen a kisvállalkozók esetében, mivel nem lenne biztosítva a beruházások megtérülése, az alkotás díjazása. Ez - mint a technikatörténet bizonyítja - biztosan nem szüntetné meg az alkotószenvedélyből táplálkozó feltalálói tevékenységet, de lényeges ösztönzőktől fosztaná meg különösen a költségigényes és kockázatos fejlesztéseket. A szabadalmi rendszer, mint az innovációs folyamatok jogi együtthatója, alapvető közgazdasági rendeltetése, racionalitása tehát az, hogy a kreatív erőfeszítések és az innovációs beruházások megtérülését, a találmányok nyilvánosságra hozatalát és megvalósulását az utánzás időleges tiltásával, a védett hasznosítási pozíció biztosításával ösztönözze. A szabadalmi oltalom, mint a találmánynak a jog által teremtett intenzív elkülönítése és az ebből eredő kizárólagossági hatás („exclusivity effect") közgazdaságilag kínálatkorlátozó, gyakorlatilag konkurenciamentes állapotot hoz létre, és egyedül a fizetőképes kereslet által behatárolt áralakítási hatalmat és azon keresztül extraprofit lehetőséget teremt. A természeténél fogva hasznosítási korlátokkal nem rendelkező, közkincs karakterű információnak a kizárólagossággal való szellemi tulajdonba vétele tehát késlelteti a diffúziót, mivel az adott termék tekintetében ideiglenesen kikapcsolja a versenyt, az innováció „járványszerű" terjedését ellenértékhez (többnyire a licencia ellenében fizetendő royaltyhoz) köti, a globális K+F versenyben ugyanazon találmány tekintetében lemaradók addigi beruházásait és erőfeszítéseit frusztrálja, felszámolásra ítéli, illetve korlátok közé szorítja (előhasználati jog) annak érdekében, hogy ösztönözze a hasznosítást. A szabadalmi rendszer közgazdasági szerepe körül, a múlt századi vitákhoz hasonlóan, az 50-es évek végétől éles viták alakultak ki az amerikai szakirodalomban (különösen a hasznosítás versus elterjedés struktúra tekintetében). A vitát Machlup amerikai közgazdász 1958-ban megjelent elemzése indította el, amelynek végkövetkeztetése szerint: „A közgazdaságtudomány jelenlegi állapotában nem nyújt igazolást e hatalmas kísérletre, hogy valamely tevékenységet a monopolisztikus áralakítás lehetőségének átengedésével kívánunk ösztönözni."7 Hasonlóképpen foglalt állást Holman, aki szerint: „A szabadalom olyan társadalmi erőket hoz mozgásba, amelyeknek társadalmi hasznai és társadalmi költségei vannak. Rövid távon a kizárólagos jog ösztönző a gyártó számára, de 82
