Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
II. fejezet. Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai
A közkincs és az iparjogvédelmi oltalom polaritása közötti egyensúly fenntartását szolgálják az újdonság és a feltalálói tevékenység vagy nem nyilvánvalóság követelményei, amelyek nem engedik meg, hogy a közkincs köréből kivonjanak olyan alkotásokat, amelyek nyilvánvalóak, azaz magas fokú a potenciális multiplicitásuk: elvileg bármely szakember által megalkothatok. A jogi oltalom ugyanis - mint említettük - védelem a jogosultnak, de korlátozás a versenytársainak. Ezért alkalmaz a jog olyan kiegyensúlyozó mércét, amellyel a szabadalomnak nem a másokat nyilvánvaló megoldások tekintetében, vállalkozási szabadságukban korlátozó, hanem csak az új és nem nyilvánvaló szintet elérő találmányokat védő hatása érvényesül. A szabadalom engedélyezése tehát lényegében „szellemi tulajdonelhatárolás" a közkincs körébe tartozó és a magánrendelkezés körébe vonható javak között. A szerzői jog - a kifejezésforma egyedisége, individualitása miatt - csak minimális szellemi szintet követel meg. Ennek a kreativitási mércének a szerepe megnő az „ipari szerzői jog" területén a csúcstechnikai alkotások (szoftver, integrált áramkörök) multiplicitása, többszörös megalkothatósága miatt. A közkincs jogi státusa az iparjogvédelem egyéb kategóriái körében is érvényesül. Az árujelzők esetében pl. nem vonhatók ki a közkincs köréből olyan megjelölések, amelyek széles körben szabadon használt jelzések (mint bakelit, cellofán, vazelin), a generikussá vált földrajzi nevek (pl. párizsi, hamburger, debreceni, jersey, panamakalap). A közkincs státusa tulajdonképpen a szellemi alkotások alapállapota, nagy gyűjtőmedencéje, amely felé a jogi oltalomból gravitálnak egy irreverzibilis folyamatban. (Pl. Magyarországon ma a Szabadalmi Tárban mintegy 20 millió szabadalmi leírás található a világ számos országából. Az érvényes magyar szabadalmi állomány viszont csak mintegy 20 ezer, tehát 1 ezrelék, amely állandóan mozog az engedélyezés folytán „belépő" és a megszűnés miatt a közkincsbe „kilépő" szabadalmak fluktuációja révén.) 21) A jogi oltalom első védvonala a szellemi javakra vonatkozó birtokhelyzet, a másik védelmi szint pedig a nevesített szellemi tulajdonjog. A közkincs, birtokvédelem, szellemi tulajdonjog státusai egy vertikálisan három részre osztott piramis módjára, alulról felfelé egyre szűkülő volumenű alkotáscsoportot ölelnek fel, és szabályaik egyre részletezőbbek, kimunkáltabbak, hazai és nemzetközi biztosítékokkal alátámasztottabbak. A területi elv és az oltalom végessége értelmében a közkincs vagy jogi védelem kérdése lényegében földrajzi és időbeli kategória. Amíg azonban a nevesített iparjogvédelmi oltalom (pl. szabadalom, használati mintaoltalom) megadásának territoriális és proviziórikus, az adott országra és oltalmi időre korlátozódó hatálya van, a megoldás oltalom nélküli nyilvánosságra hozatala externtoriális, globális és irreverzibilis hatályú közkincssé tételt eredményez. A birtokjogi fogalma a de facto helyzetet, a tényleges hatalomban tartást fejezi ki. Troller húzza alá, hogy a birtok fogalmának a szellemi tulajdon területén 73
