Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)

II. fejezet. Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai

További sajátosságként jelentkezik az a körülmény, hogy e jogok időben és területileg korlátozott, nem pozitív tartalmú, hanem negatív, tiltó jogok (nem „ius exclusivum", hanem „ius excludendi" lehet a nevük). Sajátos vonása továbbá e jogoknak a dologi jogoknál intenzívebb kizáró jelle­gük, mivel egy szellemi érték (pl. egy autómotorra vonatkozó találmány) poten­ciális használhatósága, gyárthatósága mások által lényegesen tágabb körű, mint egy fizikai dolog (pl. egy négyüléses autó) használhatósága. Ennek megfelelően a szabadalmi jog tiltó, kizáró hatálya lényegesen intenzívebb, mivel olyan erő­forrásokra vonatkozik, amelyek e tilalom mesterséges akadálya nélkül - a szel­lemi érték fizikai korlátainak hiánya miatt - elvileg széles körben hasznosíthatók lennének. Külön kiemelendő specifikuma a szellemi tulajdonjogoknak, hogy azok sze­mélyiségi eredetüket magukon hordó, különös személyiségi jogokkal összefüg­gő vagyonjogok. Ezek a személyiségi mozzanatok a művészi kifejezési formák­nál a legintenzívebbek, de egyre halványodnak a leíró jellegű szakmai és a funkcionális műveknél (pl. szoftver, integrált áramkör, találmány, ipari minta, védjegy, új növényfajta). A nemzetközi piaci valóság tényei nem igazolják a túlhajtott személyiségi el­mélet sémája mögött meghúzódó romantikus elképzelést, hogy mondjuk egy szoftverben vagy egy integrált áramkörben a szerző személyiségi jegyei jelennek meg, továbbá, hogy a jog ilyen esetekben is magát az alkotó személyiségét védi, és nem a konkrét személytől független, önálló eszmei értéket. Az ilyen művek­ben inkább a megrendelő kívánságai, személyisége tükröződik (ezért is hívják az amerikai mikrochipnek a vevő kívánsága szerint kialakított rétegét „persona­lity layer"-nek). Különösen nem igaz az alkotó személyiségének közvetlen ha­tása a számítógép által előállított művek (ún. „computer generated works"), illetve a mesterséges értelem („artificial intelligence") által alkotott szellemi pro­duktumok esetén.15 A jogterület egészében tehát nem a személyiségi mozzanatok, hanem a va­gyoni viszonyok dominálnak, amelyek kiegyensúlyozott rendszere megköveteli az érdekelt három társadalmi kör: az alkotók, a szellemi termékeket hasznosító vállalkozók és általában a közösség, a fogyasztók érdekeinek szimmetrikus fi­gyelembevételét. Az a felfogás, amely a szerzői jog és az iparjogvédelem egész jogterületét egyetlen szempont kiragadásával, az alkotó szerepének ideológiai alapokon va­ló túldimenzionálásával, és a szellemi terméket a társadalom felé dologi formá­ban közvetítő vállalkozó innovációs teljesítményének, valamint a fogyasztók ér­dekeinek figyelmen kívül hagyásával a szellemi alkotások jogaként, a személyek polgári jogi védelme körében eredezteti, annak köldökzsinórján kapcsolja a pol­gári joghoz, túlhaladottnak tekinthető. A szellemi tulajdon tárgya nem szűkíthető le a szellemi alkotásokra, mivel az általa védett szellemi szubsztanciának két válfaja van: az egyik a szellemi alkotás, a másik a piaci köztudatban tükröződő jó hírnév, goodwill, amelynek szimbólumai az árujelzők. A szellemi alkotások elmélete ebben a monovariáns formájában ma már a nemzetközi kapcsolatokban és a fejlett piacgazdaságok-59

Next

/
Oldalképek
Tartalom