Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
V. fejezet. A magyar szabadalmi rendszer európaizálása és globális harmonizációja
12 hónapos időtartam alatt kerül sor és közvetlenül vagy közvetve a feltalálótól vagy olyan harmadik személyektől származik, akik információikat a feltalálóktól szerezték. A szerződés mind a konkuráló bejelentések rangsorolása, mind pedig a szabadalmazhatósági feltételek vetítési napja tekintetében általánossá teszi a bejelentési elsőbbség („first-to-file") elvét, amely azt jelenti, hogy az USA a jogharmonizálás érdekében jelentős engedményt tesz: feladja a feltalálói elsőbbség 200 éves történelmi hagyománnyal bíró („first-to-invent") elvét. 15) Az elvont találmányfogalom és általánosított újdonsági követelmény, valamint a feltalálói („first-to-invent") elv helyett a bejelentői („first-to-file") elv elfogadásával az USA szabadalmi joga teszi e ténykérdések tekintetében a legnagyobb engedményt az európai római-germán jogcsalád irányában. A találmány alapvető standardját jelentő értékítélet, a feltalálói tevékenység tekintetében viszont mindhárom nemzetközi egyezmény lényegében az amerikai szabadalmi gyakorlatban kialakult nem nyilvánvalóság (kézenfekvőség) fogalmát fogadja el. Ezek a kritériumok a műszaki ismereteket három - a technika állásától növekvő távolságú - szintre tagolják:- a nem új, közkincset képező vagy már védett ismeretekre,- az új, de a technika normál, evolúciós szintjéhez tartozó, a közkincs látens sávjának minősülő ismeretekre,- a nem nyilvánvaló, szabadalmazható ismeretekre. A találmányi tevékenység, mint kreativitáspszichológiai kritérium mélyebb megértéséhez indokolt áttekinteni a nem nyilvánvalóság (kézenfekvőség) kritériumának történelmi kialakulását és értelmezésének változásait.27 A modern értelemben vett nem nyilvánvalósági kritériumot először Thomas Jefferson, az 1790. évi amerikai szabadalmi törvény tervezetének megalkotója használta, mivel tudatában volt annak, hogy az újdonság és a hasznosság kritériuma nem elég ahhoz, hogy megakadályozza a technika állásától való kisebb eltérések, apróbb javítások monopolizálását. Javaslata szerint a találmány nem szabadalmazható, ha „annyira jelentéktelen és nyilvánvaló, hogy nem érdemel monopóliumot". Ezt a kritériumot azonban a Kongresszus kihagyta, ezért a bíróságok fejlesztették ki a gyakorlatban a „lényeges újdonság" követelményét (amely azután később elterjedt Németországban, a skandináv országokban és a szovjet szabadalmi jogban). A nem nyilvánvalóság „non-obviousness" kritériumát először 1850-ben a Hotchkiss- v. Greenwood-ügyben alkalmazta az USA Legfelsőbb Bírósága egy porcelánból készült ajtókilincsre vonatkozó szabadalmi bejelentés kapcsán, amely a korábbi kilincsekhez képest egyszerű anyaghelyettesítést jelentett. A Legfelsőbb Bíróság ebben az ügyben használta először a technika adott területén dolgozó átlagos szakember fogalmát is, mint megszemélyesített „minőségellenőrző tesztet", hogy elvi vonalat húzzon a gépészi ügyesség („mechanical skill") és a szabadalomra érdemes találmány között. 163
