Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
Bevezetés
2.§ A KUTATÁS MÓDSZEREI 3) Az értekezést megalapozó kutatások során törekedtem az alkalmazott módszerek megújítására. A jogtudományunkra korábban is jellemző pozitív módszerek (a jövőre orientált szemlélet mellett a történelmi előzmények feltárása, nemzetközi horizontú jogösszehasonlítás) megőrzése mellett elkerülöm a jogfejlődés hátterének leszűkítését a gazdasági okokra, amelyekkel egyedül még a gazdaság fejlődése sem magyarázható. Az értekezésben az általánostól az egyre konkrétabb mozzanatok felé haladó logikai módszert és a komplex, multidiszciplináris szemléletet alkalmazom, mivel az iparjogvédelem természettudományos, technikai és gazdasági elemekkel átitatott, több szakma metszéspontján található jogterület, amelynek élő összefüggései és a mögötte zajló eleven reálfolyamatok elemzése nélkül nem lehet eljutni a megkísérelt válaszadások verifikálásához és egy viszonylagos szintézishez. Az értekezésben megkísérlem a jogfejlődés szemléletének szorosabb összekapcsolását a civilizációtörténettel, illetve a kultúra fejlődésével, azon belül különösen a technika, a piacgazdaság, a nemzetközi együttműködés és az emberi gondolkodás fejlődésének egy-egy csomópontjával. E módszerben kiemelésre érdemes a technikatörténet és a jogfejlődés összekapcsolt, sok tanulsággal járó szemlélete, amely nélkül különösen a csúcstechnikának az iparjogvédelemmel szembeni mai követelményei nem érthetők meg. 4) A jogászok általában szakmaidegennek, ahogy az amerikaiak mondják „friendly enemy"-nek tekintik a technikát, a mérnökök pedig a jogot. A jog és a technika azonban csak látszólag idegen fogalmak, rokonságot teremt közöttük az, hogy mindkét képződmény, mesterséges objektiváció forrása az emberi szellem, egyik sem csak a létező helyzet leíró visszatükrözése, hanem mindkettőnek közvetlenül a gyakorlatra ható, jövőalakító, előíró jellege van, kanti értelemben nem a „Sein" (a „van"), hanem a „Sollen" („legyen") síkjába tartozó követelményeket, lehetőségeket kifejező cselekvési minták, regulativ jelenségek. A jog és a technika egyaránt megfordíthatatlanul és szakadatlanul előrehaladó történelmi kontinuum, mindkettő nyitott, a természeti és társadalmi valóság tényezői által meghatározott rögzítő-stabilizáló, de egyben dinamizáló-katalizáló rendszer.Bizonyos értelemben a jog is egyfajta társadalmi technika, másrészt a technika egyfajta normatív rendszer. A jog és technika talán legintenzívebb összefonódási és ütközőterepe, a jogászok és mérnökök közös professzionális szférája az iparjogvédelem, mint természeti technikai tartalmú társadalmi technika. A természeti technika azonban a természeti törvények és erők felhasználásán alapuló, tárgyi-dologi viszonylatokra szabott előírás, célja az azokkal összefüggő - az objektív körülmények által lehetővé tett - tudatos és irányított állapotváltoztatás. 11
