Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
III. fejezet. Az iparjogvédelem funkciói a piacgazdasági innovációs folyamatokban, és helye az állami innovációs stratégiákban
A fejlett piacgazdaságú országok történelmi tapasztalata azonban azt mutatja, hogy nem lehet mindent a piac ex post értékelésére bízni, a piac spontán működését ki kell egészítenie a politikai értéktartalmú kormányzati feladatvállalásnak az innovációs stratégia négy fő irányában:- a pénzügyi ösztönző politikában;- az információellátásban;- az iparjogvédelmi hazai és nemzetközi szabályozásban és- az innovációs ciklus működésének előmozdításában. Ebben a tekintetben az innováció három nagy áramkörében (az USA-ban, Japánban és az EGK-ban) kialakult innovációs stratégia makrokövetése, a magyar viszonyokra való adaptálása indokolt, figyelembe véve az országunk adottságaiból, korlátáiból adódó különbségeket. Az innováció gazdasági és pénzügypolitikai kérdéseinek (hatékony tulajdonlás, költségérzékeny gazdálkodás, reális árrendszer, külföldi tőkebevonás stb.) elemzése túlmegy a jelen értekezés keretein, ezért csak az általános elvet szögezzük le. Amint arra korábban rámutattunk, a szabályozórendszer - beleértve az adórendszer - kontrainnovativ, diszpreferatív hatása az elmúlt években alapvetően abból adódott, hogy lényegében a reproduktív tevékenységekre „modellezett" szabályozás vonatkozott a gyökeresen eltérő feltételeket jelentő innovációs tevékenységre is, illetve az utóbbi javára tett egyes szabályozó-„engedmények" nem érték el azt a szignifikáns küszöbértéket, amely mellett hatást gyakorolhattak volna a reálfolyamatokra. A hagyományos reproduktív tevékenységből eredő adminisztratív eredetű monopolprofit és a hiánygazdasági, valamint inflációs és kalkulációs manipulációkból eredő extraprofit még ma is a „könnyebb ellenállás" útja, és többnyire jelentősen nagyobb komparatív előnyöket kínál, mint a hosszú távú, kockázatos innovációs többletnyereség. A találmányokkal kapcsolatos vállalkozói magatartásra a gazdasági és társadalmi viszonyok egésze hat, az alapvető változást tehát attól várhatjuk, ha a rendszerváltás, a privatizáció eredményeként az innovációt kikényszerítő és ösztönző piaci feszítőerők, a gazdaság kényszerítő tényei kellő érettséget, fejlettségi szintet érnek el. Az ennek nyomán a találmányok, szellemi alkotások iránt kialakuló vállalkozói igény állítja igazi helyére a társadalmi értékrendben az innovatív tevékenységeket. Nem vitás azonban, hogy - mint a nemzetközi tapasztalatok is mutatják - piaci versenyközeg mellett is szükség van egyes tevékenységspecifikus kompenzációkra, illetve preferenciákra, amelyek ellensúlyozzák az innovációs folyamatok hosszútávúságából, a ráfordítás és eredmény nagyfokú aszinkronitásából, fáziskéséséből és fokozott kockázatából eredő visszatartó erőket, a vállalati stabilitásra, a homeosztatikus egyensúlyra törekvést, az intézményi önmegőrzési törekvésből eredő ellenállást. Mivel az innováció ma már szinte sehol nem „zöld mezős beruházás", az új technikának le kell győznie a régi technika konzervatív közegellenállását is. Az új termékek kapcsán ideiglenes, átmeneti, normatív alapon bármely vállalkozó által igénybe vehető hitel-, vám-, adókedvezmény főként a terméknek a 105
