Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
valósítja meg, hanem a szakkönyvek által rossznak tartott értékeket, lépéseket az adott körülményeknek megfelelően egy komplett megoldásba beleépíti. Nyilvánvalóan a téves szakmai előítéletet, nézetet mindig a szakterület legutolsó álláspontja alapján kell megítélni. így nem lehet pl. egy 100 évvel ezelőtt kiadott könyvre hivatkozni akkor, ha az abban ismertetett állításokat már túlhaladta a technika. k) Az alak- és méretváltoztatás Az alak-, méretváltoztatás — hasonlóan az anyaghelyettesítéshez — nem a következőkben tárgyalt leegyszerűsített módon jelentkezik, hanem az a szerkezeti kialakítások körülírásából hámozható ki, de ezen megoldások lényege mégis az alak-, méretváltoztatásra vezethető vissza. A kialakult joggyakorlat szerint általában nem tekinthető újnak az a megoldás, amely az ismertekhez képest egyszerű alak-, méretváltoztatást tartalmaz. Éppen a szakember szaktudásának figyelembevétele alapján nem lehet újnak minősíteni azt a megoldást, amely egy önmagában ismert berendezésnél a nagyobb teljesítményigény esetén az erőleadó tengely átmérőjének növelését (méretváltoztatását) javasolja. Ugyanis a gépipar területén jártas szakember köteles tudásához tartozik annak ismerete, hogy a nagyobb keresztmetszetű vagy inerciájú tengely nagyobb nyomatékot — így teljesítményt — képes átvenni. Ha azonban az alak-, méretváltoztatás során az új előre nem számítható műszaki hatás jelentkezik, tehát a megoldáshoz szakember a szakterület ismeretanyaga alapján nem juthatott el, akkor a megoldást újnak kell tekinteni. l) Az optimalizálás Szakembertől elvárható intézkedés, így nem tekinthető újnak az a megoldás, amely az ismert megoldásból optimumkereséssel származtatható. A megoldás valamelyik jellemzője ugyanis egy intervallumon belül változhat, és ha ehhez a változáshoz hozzárendelt függvény általánosan ismert, akkor a szakember köteles tudásához tartozik a függvény szélsőértékének meghatározása. (Optimumkeresés, pl. optimális forgácsolási adatok megadása.) Más a helyzet abban az esetben, ha a kérdéses intervallumon belül a fizikai folyamatot vagy egyéb jelenséget leíró függvénynek szakadása van, vagy az ezeket leíró függvény nem is ismert. Tehát az a megoldás, amelynél empirikusan határozzák meg a szóban forgó értéket — ahol a megoldáshoz fűződő hatások ugrásszerűen megváltoznak —, újnak tekinthető. Az újdonság értékelésének végső soron minden esetben a konkrét ügy egyedi körülményeihez kell igazodnia. 78
