Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
csoportosítása során mutatkozó hatások az egyes működőképes egység hatásainak matematikai összegéből állnak, ezek az egységek (olajnyomás és olajhőmérséklet-mérő stb.) egymásra nem hatnak, össze nem dolgoznak. f) Az átvitel Átvitelről beszélünk azokban az esetekben, amikor egy valamely területen önmagában ismert műszaki intézkedést, eszközt egy másik területen alkalmaznak; azaz az átvitelnél maga az alkalmazott eszköz, intézkedés nem változik, azonban a megoldandó feladat, alkalmazási terület eltérő. Az átvitel körébe sorolható megoldások újdonságát az dönti el, hogy a szakember számára kézenfekvőek-e a megtett intézkedések. Ezt is úgy állapíthatjuk meg, hogy a megoldáshoz fűződő hatásokat vizsgáljuk. Pl. ismeretes volt zongorák, zsúrkocsik stb. görgőkkel való ellátása, és ezzel gördíthetővé tétele. A görgők alkalmazása olajkályhán egyszerű átvitelnek minősül. A görgőnek ezen a helyen való alkalmazásához csak a görgő tulajdonságából származó másutt is ismert hatás: a szerkezet gördíthetösége fűződik, így a megoldást nem lehet újnak tekinteni. g) Az anyaghelyettesítés Anyaghelyettesítésről akkor beszélünk, amikor valamely ismert megoldásban szokásos anyagot egy másik ugyancsak ismert anyaggal helyettesítünk. Az anyaghelyettesítés az átvitellel rokon kategória, illetve gyakran az átvitel egy alesetének tekinthető, tulajdonképpen nézőpont kérdése, hogy adott esetben átvitelnek vagy anyaghelyettesítésnek minősítünk egy megoldást. Általában az anyaghelyettesítés nem tekinthető új megoldásnak, mivel az új anyag alkalmazása rendszerint nem idéz elő más hatást, mint amit annak már ismert tulajdonságai alapján el lehetett várni, tehát szakember számára a megoldás természetesnek tűnik. így nem tekinthető újnak a következő megoldás: javasolták, hogy nyílászáró szerkezetek keret- és tokrészeit a hagyományos favagy fémanyag helyett műanyagból készítsék, mivel ez számos előnnyel jár: a műanyag olcsó, a profiolok előállítása egyszerű, nincs vetemedési veszély stb. Mindezek a hatások azonban csupán az alkalmazott anyag meglévő, ismert tulajdonságaiból következnek, az e helyen való alkalmazásához többlethatás nem fűződik, s a javaslat műszaki nehézség, előítélet leküzdését nem követelte meg, szabadalmazható találmánynak tehát nem minősülhet. (Hasonló meggondolások érvényesek egyébként a hagyományos szerkezeti anyagok műanyaggal való helyettesítésének legtöbb esetére is.) Ha azonban a műszaki előnyök előre nem várhatók, számíthatók, akkor a megoldást (anyaghelyettesítést) újnak kell minősíteni. Újnak lehetett minősíteni azt a megoldást, amely egy ötvözet felhasználását javasolta fogprotézis készítésére. A kérdéses ötvözetet ugyan már korábban is ismerték, de a megoldás nem 76
