Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)

II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere

újdonságrontás nemcsak akkor áll fenn. ha a megoldás szóról szóra nyilvánosságra kerül, hanem akkor is. ha a nyilvánosságra jutott adat szakember számára elegendő útmutatást ad a megoldás kivitelezéséhez, abból minden különösebb nehézség, hamis előítélet legyőzése nélkül a szakember el tud jutni a megoldáshoz.

Ilyen körülmények mellett az újdonság fogalma szubjektív elemmel vegyül, mivel az ítéletalkotásnál a szakember számára való megvalósíthatóság kerül vizsgálat tárgyává.

Mielőtt rátérnénk azoknak a megoldásoknak a tárgyalására, amelyek újdonságát a szakembertől elvárható intézkedések mérlegelése dönti el, tisztázni kell azt. hogy kit nevezhetünk szakembernek.

A Szt.-ben említett úgynevezett szakember nemcsak a meglévő ismeretek lemásolására képes, hanem a közkincset képező ismeretanyag alapján összetett, bizonyos műszaki fejlesztést eredményező megoldásokat is létre tud hozni, anélkül, hogy ehhez ismeretanyagán túlmenő útmutatást kapott volna.

Tehát szakembernek lehet nevezni azt. aki a találmány tárgya szerinti szakterületen átlagos elméleti és gyakorlati felkészültséggel rendelkezik, és képes ezen szakterületen nyilvánosságra hozott adatok (technika állása) felhasználására, alkalmazására.

A szakember tevékenysége a technika állását nem bővítő, szokványos műszaki megoldást eredményezhet, ilyen szakértői rutinintézkedéssel, konstrukciós tevékenységgel olyan megoldások hozhatók létre, amelyekhez fűződő hatások, előnyök előre várhatók, számíthatók.

Ezzel szemben a feltaláló valami olyan újat tesz hozzá a meglévő ismeretanyaghoz, amihez a technika állásában sem volt elegendő útmutatás. A feltalálás eredményeként olyan megoldás jön létre, amelyhez előre nem várható újszerű hatás fűződik.

Szakembertől mint vonatkoztatási alaptól elvárható, hogy ismerje és tudja alkalmazni a találmány tárgya szerinti szakterületbe eső:

— hazai és külföldi szabadalmi leírásokat, könyveket, folyóiratokat, egyéb nyomtatványokat;

— a nyilvánosan gyakorlatba vett megoldásokat gyártástechnológiai és egyéb tapasztalatokat, fogásokat;

— felsőfokú oktatási intézmények által adott (általában mérnöki) alapismereteket.

Tehát, ha a találmány pl. valamilyen malomipari gép elektromágneses kapcsolójára vonatkozik, az újdonság megítélésénél azt kell vizsgálni, hogy az elektromémöki alapképzettséggel rendelkező szakember a találmány által meghatározott (elektromágneses kapcsolószerkezetekre, malomipari gépekre vonatkozó) szakterületekbe tartozó hazai és külföldi szabadalmi leírások, egyéb szakirodalmak, gyakorlatban alkalmazott megoldások tanulmányozása alapján kapott-e elegendő útmutatást a szóban forgó találmány megalkotására.

73