Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)

II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere

térülhet meg, és különösen mivel innovációs többletnyereség (extraprofit, „technikai járadék”) forrásaivá válhatnak.

A jelzett előnyök azonban csak akkor realizálhatók, ha a szellemi javak hasznosítása meghatározott ideig de facto vagy de jure, relatív vagy abszolút monopolhelyzetben történik, amely kizárja az elvileg többször, több helyen is bevezethető szellemi termékek korlátlan, engedély nélküli felhasználását, utánzását, elsajátítását. Ez a monopolhelyzet új, addig nem létező alkotás, termék létrejöttét segíti elő, ezért „teremtő” jellegű, szemben a másokat a már létező termékekkel kapcsolatos versenyben korlátozó, „megfosztó” jellegű adminisztratív monopolhelyzettel.

A jogi oltalomból folyó monopolhelyzet teremtette kizárólagosság tehát elsődlegesen az innovációs többletnyereségre rásegítő jogi mechanizmusként hat. A többletnyereségnek a termék árában való jelentkezése azonban végső soron a kreativitással teremtett szellemi javakban rejlő versenyelőnynek a piacon való realizálásától, az azokat piaci áruként realizáló innovációs vállalkozókészségtől függ.

Az innovációs többletnyereség-érdekeltség megfelelő intenzitása esetén a termelésben és a piacon működő vállalkozói közeg mint érdekeltségi centrum felől kialakul egy gazdasági szívóhatás („puli-mechanizmus”), erőteljes igény, innovációéhség a K + F szférában alkotott szellemi javakra, azaz létrejön a szellemi termékek keresleti piaca, és a magasabb innovációs nyereségráta reményében a vállalkozói tőke odaáramlása.

Emellett a szellemi javakkal összefüggő kizárólagosság mint alapvető versenyeszköz révén elősegített innovációs többletnyereség-érdekeltség kialakulását a hosszabb megtérülésre és magasabb kockázatra tekintettel számos fejlett piacgazdasággal rendelkező állam preferenciákkal (különösen adókedvezményekkel, a „türelmes” kockázati tőke — „venture capital” — révén előnyösebb hitelfeltételekkel), infrastrukturális fejlesztéssel, állami megbízásokkal, támogatásokkal (a piaci szívóhatást a K + F szféra felőli nyomóhatással kiegészítő „push-mechanizmussal”) is elősegíti.

Az elkövetkező időszakban várhatóan a magyar piacgazdaságnak is abba az irányba kell fejlődnie, hogy az innovációs láncot elsősorban a keresleti oldal (az ipar, a piac) igényei tartsák mozgásban, amelyet ki kell egészítsen az állami ráhatás serkentő és a K + F szféra gerjesztő hatása. Ennek feltétele, hogy a hagyományos reproduktív tevékenységből eredő monopolprofit és a hiányból eredő extraprofit ne jelentse a „könnyebb ellenállás” útját, és ne kínáljon nagyobb komparatív előnyöket, mint a hosszú távú, magas kockázattartalmú, innovációs többletnyereség.

Minél inkább hat a fentiekben vázolt kettős mozgató mechanizmus, annál inkább érvényesülnek az iparjogvédelem hagyományos gazdaságpolitikai céljai:

— a piaci árukhoz kapcsolódó hazai kreativitás inspirálása, ösztönzése, és az innovációs vállalkozókészség előmozdítása;

56