Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
megtérülése és hozama, a szellemi értéket megtestesítő piaci áru árának profittartalma, értékesíthetősége, versenyképessége szempontjából. A vállalati termelés kettős (anyagi és szellemi) jellegének megfelelően a vállalati vagyon fogalma korszerű felfogásban az anyagi, materiális javakon kívül felöleli az immateriális, intellektuális értékeket, szellemi javakat is, amelyek tőkevagyonként alapvető hatást gyakorolnak a gazdálkodás jövedelmezőségére, piaci sikerességére. A szellemi javak jogi védelmének az egyes országokban és nemzetközileg, történelmileg kialakult rendszere van, amelynek összefoglaló neve: szellemi tulajdon („intellectual property”). A szellemi tulajdonnak két ága van: a szerzői jog („copyright”) és az iparjogvédelem vagy ipari tulajdon („industrial property”). Leegyszerűsítve — közös vonásként — azt mondhatjuk, hogy a szellemi tulajdon olyan szellemi értékkomponensekre (körülírható információegységekre) vonatkozik, amelyek fizikai tárgyakban, dologi hordozókban (gép. gyógyszer, növényvédő szer, orvosi műszer, könyv, hanglemez, kazetta stb.) testesülhetnek meg elvileg korlátlan számban. A szerzői jog és az iparjogvédelem tárgya és védelmi technikája között alapvető különbség van. A szerzői jog tárgya a „szerzői alkotás”, a „szerzői mü”, amely elsődlegesen az irodalmi, művészeti és tudományos szellemi alkotásokat öleli fel. A szerzői alkotásnak mint megformált gondolattartalomnak egyéni, eredeti jellegűnek, személyes, szubjektív vonatkozásokat hordozónak kell lennie, és rendszerint valamilyen módon rögzített formában kell kifejezésre jutnia. A „szerzői alkotás” a szellemi alkotások legátfogóbb kategóriája, amelybe bizonyos védelmi szinten a kutatás-fejlesztés összes tudományos-műszaki eredménye beletartozhat. Ennek megfelelően a tudományos eredmények (tudományos felfedezés, problémafelvetés, ténymegállapítás, módszer, rendszerezés, magyarázat, kisérlet, hipotézis, elmélet stb.), továbbá a műszaki, illetve szervezési megoldások (találmányok, újítások stb.), a műszaki létesítmények tervei és a számítástechnikai alkotások (szoftver) egyaránt szerzői jogi védelmet élveznek, ha rögzítve vannak (pl. írásmüben). A szerzői jog azonban nem magát a szerzői gondolatot, a tartalmat, hanem annak egyéni-eredeti kifejezési formáját védi a maga egyediségében reprodukáló felhasználások ellen, tehát csak azokhoz követeli meg a szerzői jog jogosultjának engedélyét és biztosítja a szerzői díjat. Ezek közül a legtipikusabb a mű közvetítése valamely dologi hordozóban a nyilvánossághoz (pl. kinyomtatás). A fentieknek megfelelően, ha pl. egy alkotó cikket ír egy új rádióvevő készülék kialakítására vonatkozó gondolatairól, a szerzői jog csak az ellen véd, hogy a cikket az engedélye nélkül megjelentessék, de nem gátolja meg azt, hogy valaki a rádióvevő készüléket a gyakorlatban előállítsa. A szerzői jog tehát csak a gondolat megnyilvánulását, a külső strukturális elemet, a mü egyéni-eredeti alkotásként megjelenő kifejezési formáját (pl. az 52
