Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
VI. fejezet - 4. Iparjogvédelmi oktatás. Az iparjogvédelmi szakértői tevékenység
képesítésre vonatkozó szabályokat a 30 800/1947. IpM rendelet állapította meg. A vizsgálóbizottság elnöke a Szabadalmi Bíróság elnöke volt. Az iparjogvédelmi szakvizsga szabályait a 9054/245/1949. OT rendelet állapította meg. A vizsgabizottság az Országos Találmányi Hivatal elnökének vagy helyettesének elnökletével működött, tagjait a Hivatal elnöke jelölte ki. A magyar szabadalmi és védjegyjogból, az újítási és találmányi jogból, továbbá a polgári és büntető anyagi és eljárási jognak az iparjogvédelemmel kapcsolatos szabályaiból kellett vizsgázni. Az iparjogvédelmi szakvizsga először az Országos Találmányi Hivatal dolgozóinak képesítését szolgálta, később a vállalatok, gazdálkodó szervezetek újítási előadóinak, iparjogvédelmi ügyintézőinek is képesítési formájává vált. Újabb rendelet az ügyvivői tevékenységről 1/1957. (X. 8.) OT számon jelent meg. E rendelet szerint az általános és különös részből álló szabadalmi ügyvivői vizsgát az Országos Találmányi Hivatal mellett szervezett vizsgabizottság előtt kell letenni. A rendelet szerint vizsgára csak belföldi egyetemen szerzett vagy honosított mérnöki oklevéllel rendelkező, feddhetetlen magyar állampolgárt lehet bocsátani. A vizsga általános részének tárgyai: a magyar szabadalmi jog a hatályos nemzetközi megállapodásokkal, az újítási és találmányi jogszabályok, a magyar védjegy- és mintaoltalmi jog a nemzetközi megállapodásokkal, továbbá a magyar polgári és büntető anyagi és eljárási jognak a szabadalmi ügyvivői működéssel összefüggő ismeretei. A szóbeli vizsgabizottságba az elnök négy tagot hívott. Annak, aki iparjogvédelmi szakvizsgát tett, a szabadalmi ügyvivői vizsga általános részének csak írásbeli feladatait kellett megoldani, a szóbeli vizsga alól mentesült. A szabadalmi ügyvivői jogosítványt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke adta ki. A jogosítvány átvételével kellett az esküt letenni. A szabadalmi ügyvivőknek — miután a Magyar Hites Szabadalmi Ügyvivők Testületé a felszabadulás utáni években megszűnt — nem volt olyan fóruma, ahol problémáikat megtárgyalhatták volna. 1969-ben a MIÉ keretében létrehozták a Szabadalmi Ügyvivők körét. A 11 940/1948. Korm. rendelet alapján több mint húsz műszaki dolgozót foglalkoztató gazdálkodó egységeknél újítási megbízottat kell kijelölni az újítási ügyek intézésére. A 41/1953. (VII. 31.) MT rendelet előírta, hogy az újítási előadóknak milyen képesítéssel kell rendelkezniük. A 38/1957. (VI. 23.) Korm. rendelet a minisztériumok által szervezett tanfolyamok elvégzését írta elő az újítási előadóknak. A szabadalmi ügyvivőképzés és a középfokú iparjogvédelmi szakképzés mellett 1953-tól újítási előadói tanfolyamok szervezése is folyt a különböző minisztériumokkal együttműködve. Az 1970-es évek végére újabb igények jöttek létre, melyek szükségessé tették az iparjogvédelmi képzés egész rendszerének újraszabályozását. 543
