Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
I. fejezet - 2. Jogi ismeretek
alapján ellenszolgáltatás nélkül vagyoni előnyben részesíti. A tartási szerződésben — hatósági jóváhagyástól függően — az egyik fél vállalkozik arra, hogy a másik felet haláláig eltartja, a másik ezért valamilyen vagyoni előnyben részesíti (pl. ingatlanát átruházza), vagy valamilyen előnyt számára lehetővé tesz (pl. a bérlakáson az eltartónak várományi jogot alapít). Amikor pedig a felek szerződéssel arra vállalnak kötelezettséget, hogy a gazdasági tevékenységet igénylő közös céljuk elérése végett közös érdekeltség és közös kockázat mellett — bizonyos jogi forma szerint — együttműködnek, ez a társasági szerződés. 23.6.6. Kártérítési jog és a jogalap nélküli gazdagodásért való felelősség a) A szerződésen kívül okozott kárért való felelősség A másnak történő károkozás önmagában jogellenes. Kizárja a jogellenességet általában a sértett beleegyezése, a jogos védelem, a szükséghelyzet, illetve a rendeltetésszerű joggyakorlás. A polgári jogi kártérítési felelősség főszabálya ezért az, hogy a károkozó másnak jogellenesen okozott kárt köteles megtéríteni. A károkozó csak akkor mentesül a jogellenesen okozott kár megtérítésének kötelezettsége alól, ha bizonyítja, hogy a károkozásban nem vétkes, sem szándékosság, sem gondatlanság nem terhelte, tehát úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt, ezért a károkozó cselekmény neki nem róható fel. A kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében a károsultnak is van kötelezettsége. Ebből következik, hogy a károsult a kárának azt a részét nem követelheti, ami abból származott, hogy a kárelhárítási vagy csökkentési kötelezettségének — ő vagy az a személy, akinek a magatartásáért felelős — nem tett eleget (önhiba). A kártérítés célja az, hogy a károsultat olyan helyzetbe hozza, amilyenben akkor volna, ha a károkozás nem történik meg. Kártérítés címén tehát a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást, költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért hátrányok csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. Ennek körében a nem vagyoni kára is megtérítendő, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként az életét tartósan és súlyosan nehezíti (jogi személy esetében a gazdasági életben való részvételét hátrányosan befolyásolja). A kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, a kárkövetelés általában öt év alatt évül el. A kárfelelősség mindig emberi magatartásra vezethető vissza, de nem szükségképpen kapcsolódik a károkozó személyéhez. Más személy károkozásáért saját, önálló kártérítési felelőssége van pl. a vétőképtelen személy gondozójának, a képviselt személynek, a megbízónak, az állattartónak, a szövetkezetnek, 41
