Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
1.6.8. Műszaki-szellemi alkotásért kikötött licenciadíj érvényessége 20 663/86. A felek között létrejött és írásba foglalt szerződésben a felperes — a lényeget kiemelve — a következő szolgálatások teljesítését vállalta: szabadalmaztatásra bejelentett találmányának hasznosítására a találmány szerint előállítandó termék gyártására, forgalomba hozatalára engedély adása; — a gyártás alapjául szolgáló mintapéldányok átadása; — a gyártáshoz szerszámok használatba adása; a gyártás beindításához, a nullszéria elkészítéséhez közreműködő segítségnyújtás, majd a gyártási tanácsadás. A kisiparos alperes a gyártásra, forgalomba hozásra vállalt kötelezettséget, és arra, hogy a termék eladási ára 20%-ának megfelelő „licencia- és know-how”-, valamint 15 Ft/db szerszámhasználati díjat fizet. A szerződés teljesítését a felek megkezdték, és a huzamos gyártás, valamint a forgalomba hozatal is megindult. Az OTH a találmányi bejelentésre szabadalmi oltalmat adott. Az alperes a szerződést felmondta, a felperes ezt elfogadta, ezáltal a szerződéses viszony megszűnt. Az alperes a szabadalom megsemmisítése iránt indított eljárást. Az OTH ugyan a határozatával a kérelmet elutasította, a Fővárosi Bíróság azonban a határozatot megváltoztatta, és végzésével a szabadalmat a keletkezésére visszaható hatállyal megsemmisítette. A felperes a hátralékos szabadalomhasznosítási és szerszámhasználati díj behajtása iránt indított keresetet. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a szabadalmi bejelentés tárgya nem oltalmazható találmány és nem is a felperes szellemi terméke. A szerződés emiatt semmis. A keresetnek helytadó ítélet ellen benyújtott fellebbezés — a jogalap tekintetében — nem helytálló. Téves az alperesnek az az érvelése, hogy a felperes által vállalt szolgáltatás teljesítése lehetetlen, mert a szabadalmi oltalmat (végül is) nem szerezte meg, vagy éppen azért, mert „közkinccsé vált” alkotást szolgáltatott. A szerződésben a kötelezett oldalán meghatározott szolgáltatások összetettek : saját rendelkezésű műszaki-szellemi alkotás használatának engedélyezése, és más, részben adás, részben cselekvés formájában teljesítendő szolgáltatásokból áll. Mindezekért az alperes — az elfogadott szolgáltatások rendszeres hasznosítási kötelezettségén túl — huzamos és mérték szerint meghatározott díjfizetési ellenszolgáltatást vállalt. A felperes szolgáltatásának teljesítése nem volt lehetetlen és nem is vált azzá. Az általa szolgáltatott szellemi alkotás — egy hasznosítható termék elvi megoldása — kétségkívül műszaki jellegű és megvalósítható. Az alkotás jellegétől nem fosztja meg az, hogy — végül is — nem 164
