Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)

II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere

alapított kérelmére is kizárható a nyilvánosság, általában a titkoknak szélesebb körben való megőrzése érdekében [Bvr. 5. § (1) bekezdés]. A beavatkozás szabályai a Pp. szabályaihoz képest némileg eltérőek. A be­avatkozás az eljárás jogerős eldöntéséig — tehát nemcsak az első fokú eljárás­ban — engedélyezhető. A beavatkozó cselekményeinek hatálya mindig feltéte­les: a támogatott fél cselekményeivel való összhangtól függő, vagy éppen a fél mulasztását pótolja (Bvr. 6. §). Nincs ún. önálló beavatkozó [Pp. 57. § (1) bekezdésének második fordulata]. Egyebekben a beavatkozó jogállására, az engedélyezésre, az önkéntes vagy perbehívásos fellépésre vonatkozó szabályok (Pp. 54—60. §-ai) itt is érvényesülnek. Az ügy elintézéséből ki van zárva és abban bíróként nem vehet részt — a Pp. 13—15. és 21. §-aiban felsorolt eseteken felül az, aki az OTH határozatának meghozatalában részt vett, továbbá ennek hozzátartozója. Ezt a rendelkezést a jegyzőkönyvvezetőre és a szakértőre is alkalmazni kell (Szt. 61. §). A kizárási ok fennforgását az érintett személy köteles bejelenteni; a leggyako­ribb eset azonban az, hogy az ügyfél terjeszti elő az elfogultság okára alapított indítványt; az eljárásban azonban csupán akkor érvényesítheti, hogy ha a bejelentés alapjául szolgáló tényről tudomást szerezve az okot nyomban bejelen­ti. Az tekinthető elfogultnak, akitől az ügynek tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható. [Pp. 13. § (1) bekezdésének 3. pontja.] Ha a kérelmező, illetőleg egyik fél sem jelenik meg a tárgyaláson, vagy a megszabott határidő alatt a bíróság felhívásának bármelyik fél nem tesz eleget, a bíróság a kérelmet a rendelkezésre álló adatok alapján bírálja el [Bvr. 7. § (1) bekezdése]. A Pp. általános szabályainak a mulasztáshoz különösen a tárgya­lás elmulasztásához — fűzött jogkövetkezményei helyett az a szabály érvénye­sül, hogy az elmulasztott cselekmény általában kívül reked a döntésen; a bíróság a kérelmet a rendelkezésre álló adatok alapján fogja elbírálni. Nincs helye tehát bírói meghagyásnak vagy mulasztás miatt az eljárás megszüntetésének, szüne­teltetésének. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a bíróság — belátása szerint, ha szükségesnek tartja — a tárgyalást elhalássza, a tárgyalást megismételje, esetleg a Pp. 5. §-ában írt jogkövetkezményeket is alkalmazza. Mindez nem jelenti azt, hogy a mulasztásnak bírói határozatban kifejezésre jutó hátránnyal járó következményeit nem lehetne igazolással orvosolni. Az igazolási kérelmet, amelyben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülmé­nyeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűvé teszik, az elmulasztott határnaptól, illetve határidő utolsó napjától számított 15 nap alatt kell benyúj­tani. A tudomásszerzésnek, illetve az akadály megszűnésének nincs jogi jelentő­sége [Szt. 62. §, Pp. 107. § (1) bekezdése]. Az eljárási cselekményeket az ügyfél (beavatkozó) helyett a képviselője is megteheti. A képviselő a képviselt helyett és nevében jár el, cselekménye által a képviselt válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté. Aszerint, hogy milyen tény hozza létre a képviseletet, a nemperes eljárásban 153

Next

/
Oldalképek
Tartalom