Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
1. fennállt-e munkaviszony vagy más jogviszony a munkáltató és a feltaláló között a találmány megalkotásakor, 2. ez a munkaviszony vagy más jogviszony olyan volt-e, hogy a feltalálónak új megoldásokat kellett kidolgoznia, 3. a találmány abba a tárgykörbe tartozik-e, amelyben a feltalálót ilyen kötelezettség terhelte. A szolgálati jelleghez a feltaláló és valamely munkáltató között a találmány megalkotása idején kell munkaviszonynak vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak fennállnia. Döntö az a körülmény, hogy a találmánynak a szabadalmazhatósághoz szükséges szintű kidolgozása a munkaviszonnyal vagy egyéb jogviszonnyal okozati összefüggésben történt-e. Munkáltatón mindazokat kell érteni, akik dolgozót munkaviszony vagy munka végzésére irányuló egyéb jogviszony keretében foglalkoztathatnak. A munkaviszony a Munka Törvénykönyve alapján létrejött, munkavégzésre irányuló jogviszony. Munkaviszony a másodállás és mellékfoglalkozás, a határozott és határozatlan időre létesített munkaviszony is. Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony állhat fenn különösen polgári jogi szerződés (megbízás, vállalkozás stb.), továbbá szövetkezeti vagy más tagság alapján. A polgári jogi szerződés létrejötte — a polgári jog általános szabályai szerint — akkor is megállapítható, ha azt a felek nem foglalták írásba, hanem szóban állapodtak meg, vagy pedig ráutaló magatartással juttatták kifejezésre szerződési akaratukat (pl. a feltaláló a vállalat által rendelkezésre bocsátott anyagi-technikai eszközöket használja fel a megoldás kidolgozására). Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak számíthat az ösztöndíjasként vagy vendégkutatóként végzett munka is. A szolgálati jelleghez a munkaviszony vagy más jogviszony alapján a feltalálót meghatározott tárgykörben új megoldások (eljárások, termékek) kidolgozására irányuló kötelezettség kell terhelje. Azt, hogy ilyen kötelezettség mennyiben áll fenn, a szerződés, a vállalati munkarend és ezek keretein belül a szolgálati felettes által kiadott utasítás határozza meg (pl. a dolgozónak gyógyszeripari kutatást kell folytatnia). A létrejött találmánynak abba a tárgykörbe kell tartoznia, amelyben a dolgozót új eljárások, illetve új termékek kidolgozására irányuló kötelezettség terhelte. Ezért pl. ha a gyógyszeripari kutatóként alkalmazott dolgozó a horgászat területére eső megoldást hoz létre, az nem minősül szolgálati találmánynak. A találmány szolgálati jellegét tehát csak a fenti kritériumok együttes megléte esetén lehet megállapítani, arra nincs mód, hogy a felek megegyezésével valamely nem szolgálati találmányt szolgálati jellegűnek minősítsenek. Annak természetesen nincs akadálya, hogy a feltaláló nem szolgálati találmányát a vállalatra átruházza lényegében olyan feltételek mellett, amelyek a szolgálati találmány feltalálójával azonos helyzetbe hozzák. Ilyen megoldás különösen akkor kerülhet szóba, ha a találmány csak részben minősül szolgálati jellegűnek, mert 144
