Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
A jog gyakorlásának megkönnyítése érdekében a 23/1970. (VII. 4.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdése értelmében az OTH a szabadalmi bejelentést, illetőleg az azzal kapcsolatos bővítő értelmű módosítást köteles a honvédelmi miniszterrel közölni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az ország területén kívül lakó külföldiek szabadalmi bejelentéseire. Ha a honvédelmi miniszter a közléstől számított 30 napon belül nem javasolja a szabadalmi bejelentés igénybevételét, az OTH megindítja a szabadalmi bejelentés vizsgálatát, és az egyben azt is jelenti, hogy a találmány külföldre juttatásához sem szükséges a honvédelmi miniszter engedélyét megszerezni. Erről a kialakult gyakorlat szerint az OTH igazolást ad a bejelentő kérelmére. Kényszerengedély és igénybevétel védjegy- és ipari minta ügyekben nem létezik. A találmányokhoz, szabadalmakhoz kapcsolódó másik kényszerintézkedés az igénybevétel. Honvédelmi érdekből a honvédelmi miniszter javaslatára bármely — bejelentett vagy szabadalmazott — találmányt igénybe vehet az Országos Találmányi Hivatal elnöke. Az igénybevételért kártalanítás jár. Összegét vita esetén a bíróság állapítja meg. A szerzői jogban is ismeretes a felhasználás engedélyezése társadalmi érdekből, ha a szerző hozzájárulásának megtagadása a mü felhasználásához nincs összhangban a szerzői jog társadalmi rendeltetésével. 1.3.6. Jogosulatlan felhasználás; szabadalom, védjegy, ipari minta bitorlás A szabadalmi jogok jogosulatlan felhasználása a szabadalombitorlás. A törvénynek a szabadalombitorlásra vonatkozó rendelkezései a szabadalmi jog polgári jogi védelmére szolgálnak. A szabadalombitorlás esetén nem a találmányi gondolat eltulajdonításáról van szó (mint találmánybitorlás esetén), hanem arról, hogy a bitorló (pl. egy vállalat) a szabadalmazott találmányt jogtalanul hasznosítja (anélkül, hogy azt sajátjaként tüntetné fel), azaz olyan cselekményt végez jogcím nélkül, amire csak a szabadalmasnak van joga. Hasznosításról a tényalap szempontjából akkor van szó, ha a találmánynak a főigénypontban körülhatárolt tárgyát teljes mértékben egyezően („egy az egyben”) a gazdasági tevékenység körében rendszeresen, iparszerüen előállítják, használják vagy forgalomba hozzák az oltalom fennállása alatt. (Egyes országokban ismerik a közvetett bitorlás fogalmát is, amikor valaki a közvetlen bitorláshoz szükséges részegységeket, eszközöket állítja elő.) A jogalap szempontjából a hasznosítás akkor jogtalan, ha arra a hasznosítónak sem jogszabály 132