Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
ha a bejelentő a találmányra szabadalmat kap. Az eljárás „záróköve” tehát a szabadalom megadása, amellyel az oltalom perfektuálódik. A megoldást szabadalmi jogi alapon kezelni (pl. szabadalmi jogcímen díjat fizetni) csak a szabadalom megadásától lehet, amely végleges szabadalmi oltalmat eredményez. Eddig az időpontig a gazdálkodó szervezet belső viszonyában a megoldást újításként vagy más belső ösztönzési formában lehet elismerni, a külső jogviszonyokban pedig a találmány — mint know-how — részesülhet védelemben, illetve részesülhet díjazásban, ha ennek feltételei adottak. Közzététel után azonban a bejelentő az ideiglenes oltalom alapján már felléphet a találmány jogosulatlan hasznosítása ellen, de az eljárást mindaddig fel kell függeszteni, amíg a szabadalom megadásáról jogerősen nem döntöttek. A végleges szabadalmi oltalom maximális időtartama 20 év, ténylegesen húsz évnél korábban is megszűnhet lemondás, megsemmisítés vagy a fenntartási illeték fizetésének elmulasztása következtében. A végleges szabadalmi oltalom húszéves időtartama a bejelentés napjától számít abban az esetben is, ha a szabadalomnak a bejelentési naptól eltérő bármilyen elsőbbsége (pl. uniós, kiállítási, módosítási elsőbbsége) van. A különböző országokban a szabadalom oltalmi ideje 15 (pl. Szovjetunió, Kína), 17 (pl. USA) és 20 év (pl. a nyugat-európai országok, Magyarország) között váltakozik, vannak azonban rövidebb oltalmi idejű szabadalmak is (pl. Indiában élelmiszer- és gyógszerszabadalmak esetén 7 év), a használati mintaoltalom pedig rendszerint rövidebb (pl. az NSZK-ban 3 év, Olaszországban 5 év). A szabadalmi oltalom 20 éves időtartama nem a rövidebbtávú innovációs ciklushoz igazodik, hanem hosszútávú érdekeltséget, stabilitást, perspektívát és ezen keresztül tulajdonosi motivációt teremt a találmányra. A szabadalmi oltalom fenntartásának feltétele az, hogy évenként meghatározott összegű fenntartási illetéket fizessenek be. A fenntartási illetékeknek elsősorban az a szerepük, hogy a gazdasági szempontból nem hasznosuló szabadalmak — amelyeknek még a fenntartási illeték fedezésére elegendő minimális hozamuk sincs — kirostálódjanak a szabadalmi lajstromból. A szabadalmas a fenntartási illeték fizetésének elmulasztásával lényegében jelzi a szabadalommal kapcsolatos érdekmúlását, hallgatólagos „lemondását” az oltalomról. Az ÁFA rendszer keretében a szabadalmi fenntartási illeték — amelyet államigazgatási és egyéb közösségi szolgáltatás körébe tartozó tevékenységért fizetnek — szintén az adómentes értékesítések körébe tartozik. Mivel a fenntartási illetékfizetés önkéntes, az ez irányú tevékenység nem számlázásra kötelezett. A szabadalmi fenntartási illeték összegét a rendelet ötéves ciklusonként emelkedő lépcsőzetességgel határozza meg: — az elsőtől az ötödik évig évente 3000 forint, — a hatodiktól a tizedik évig évente 6000 forint, — a tizenegyediktől a tizenötödik évig évente 9000 forint, — a tizenhatodiktól a huszadik évig évente 12 000 forint. 99
