Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)

II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma

Az aligénypontok a főigénypontba foglalt megoldás előnyös kiviteli alakjait vagy foganatosítási módjait tartalmazzák a főigénypontra való közvetlen vagy közvetett, más aligényponton keresztül történő utalással. Mindegyik igénypont — mint látható — egyetlen körmondat, amely két rész­ből áll: tárgyi körből és jellemző részből. Ezeket az „amelyre jellemző” vagy „az­zal jellemezve” szavak kötik össze. A tárgyi kör és a jellemző rész lényegében spe­ciális formája a logikai meghatározásokban alkalmazott legközelebbi nemfoga­lomnak („genus proximum”) és megkülönböztető jellemzőknek („differencia spe­­cifica”). A főigénypont tárgyi köre tartalmazza a találmány megjelölését és ismert jellemzőit, a jellemző rész pedig a találmány új jellemzőit, megkülönböztető je­gyeit sorolja fel. Az aligénypont tárgyi köre hivatkozást tartalmaz a főigénypontra vagy más aligénypontra, a jellemző rész pedig a találmány előnyös kiviteli alak­jának (terméknél) vagy foganatosítási módjának (eljárásnál) további megkülön­böztető jellemzőit adja meg. Az oltalom kellő terjedelmének biztosítása megkívánja, hogy a főigénypont fel­ölelje a találmány hasznosításának összes előre látható lehetséges egyedi esetét, és így ne merülhessen fel a megkerülés lehetősége sem valamely jellemző helyette­sítése, sem pedig annak elhagyása révén. A főigénypontban csak a találmány meg­határozásához szükséges és egyben elégséges jellemzőket kell feltüntetni. Figye­lembe kell venni, hogy az igénypontban alkalmazott jellemzők száma és az igény­pont által meghatározott oltalmi kör között általában fordított viszony áll fenn. A jellemzők számának növelésével általában csökken az igénypont által megha­tározott oltalom terjedelme és viszont. Minthogy az igénypont logikai szempont­ból fogalommeghatározás, az a lényegében speciális esete a fogalom tartalmát ké­pező jellemzők és a fogalom terjedelme által felölelt tárgyak közötti fordított ará­nyosság általános logikai törvényszerűségének. Ha a berendezés fogalmának tar­talmát további jellemzőkkel növeljük (ipari berendezés — vegyipari berendezés — gyógyszervegyipari berendezés stb.), a fogalom terjedelme általában a berendezé­sek egyre szűkebb körét öleli fel. Előfordulhat azonban, hogy az igénypontba bevitt újabb jellemző folytán az oltalmi kör bővül (pl. gyógyszervegyipari vagy kőolajipari berendezés). Ezért a konkrét esetben mindig nagy körültekintéssel kell eljárni. A cél az, hogy minimális számú és maximálisan általánosított, a feladat megoldásához szükséges és elégséges jellemző legyen alkalmazva, amelyek a ta­lálmánynak az ismert megoldásoktól való elhatárolását is biztosítják. Az igénypont értelmezésének általános szabályaként a nyilatkozati elvet kell megemlítenünk, amelynek értelmében nern a feltaláló harmadik személyek előtt rejtve maradó szándéka, akarata a döntő az egyes jellemzők értelmezésénél, ha­nem az, hogy a szakkifejezések általánosan elfogadott jelentése szerint a szakem­ber az adott jellemzőnek milyen értelmet tulajdonított a bejelentés időpontjában. A jellemzők értelmezésénél figyelembe kell venni, hogy műszaki (nem logikai) 96

Next

/
Oldalképek
Tartalom