Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
A találmány hasznosításának a szabadalom birtokában a jogi feltételek mellett vannak meghatározott anyagi-technikai feltételei is. Azok a szabadalmasok, akik rendelkeznek a hasznosításhoz szükséges gépekkel, felszerelésekkel, engedélyekkel (pl. állami vállalatok, szövetkezetek, kisiparosok), termelésük során saját maguk valósíthatják meg a szabadalmazott találmányt. A találmány megvalósításával korszerűbb, nagyobb teljesítőképességű, az igényeket jobban kielégítő árut vihetnek piacra, ennek következtében csökken az önköltség, megnő a termék iránti kereslet, és ez többletnyereséget hoz a szabadalmi jogosult számára. A szabadalmasok egy része azonban nincs abban a helyzetben, hogy a találmányt saját üzemében hasznosítsa, mert nem rendelkezik az ehhez szükséges anyagi-technikai feltételekkel és engedélyekkel (pl. általában a kutatóintézetek, külföldi cégek, feltalálók). A 4/1981. (IX. 9.) IpM sz. rendelet 4. § (2) bekezdése értelmében az a feltaláló, aki nem rendelkezik szakmunkás képesítéssel, kizárólag szabadalmazott találmánya tárgyára iparjogosítványt kaphat akkor is, ha a tevékenység gyakorlását jogszabály egyébként képesítéshez köti. Ily módon lehetőség van arra, hogy a feltaláló — ha ehhez megvannak a szükséges anyagi-technikai feltételei — a találmányt saját maga hasznosítsa. Erre természetesen viszonylag ritkán kerül sor (pl. ha a találmány egyedi jellegű és kedvezőbb értékesítési mód nem akad). Ha a saját hasznosítás feltételei nincsenek meg, akkor rendszerint hasznosítási engedély adására vagy a szabadalom átruházására kerül sor. Lehetséges azonban, hogy a szabadalmas maga hasznosít és hasznosítási engedélyt is ad másnak. A hasznosítási engedély adása vagy átruházás csak akkor esik külkereskedelmi engedély alá, ha a jogügyletben külföldi is szerepel. A szabadalmi kizárólagos jog nem korlátlan jog, határait a szabadalmi jog társadalmi-gazdasági rendeltetése határozza meg, amely — mint említettük — a találmány hasznosításával valósul meg. Ennek értelmében a szabadalmas kötelessége, hogy a találmányt a népgazdaság szükségleteinek megfelelő módon és mértékben hasznosítsa, vagy — amennyiben a hasznosítás feltételeivel nem rendelkezik — arra másnak engedélyt adjon. A szabadalmast terhelő hasznosítási kötelezettség nem kikényszeríthető, azaz nem lehet a szabadalmast hasznosításra kötelezni. A hasznosítás vagy az engedély adás elmulasztásának az a polgári jogi szankciója, hogy a szabadalomra az Szt. 21. §-a szerint kényszerengedélyt lehet adni. 92
