Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
Bármelyik szabadalmazhatósági feltétel hiányzik is, a megoldás nem szabadalmazható. A találmány fogalmát a törvény nem adja meg. Találmánynak lehet tekinteni a feltalálásnak (nem a felfedezésnek) nevezett tevékenység eredményeként előállt, szokásostól eltérő, ötletes, műszaki vonatkozású szellemi alkotást. Bizonyos egyszerűsítéssel azt lehet mondani, hogy a találmány maga a műszaki alkotás, a szabadalom pedig az ezt védő jog. Tehát a felfedezés nem találmány, miután nem műszaki alkotás, mert valamely a természetben létező ténynek, illetve törvényszerűségnek a felismerése — tehát a felfedezés — nem tartalmazza a felismerés gyakorlat báni alkalmazását. 1.4.2. Az újdonság Szt. 2. § Új a megoldás, ha nem jutott olyan mértékben nyilvánosságra, hogy azt szakember megvalósíthatta. (az Szt. 2. §-ához) Vr. 1. § A megoldást akkor kell nyilvánosságra jutottnak tekinteni, ha az bárki számára hozzáférhetővé vált (pl. nyomtatványt közzététel, vagy nyilvános gyakorlatbavétel révén). A szabadalmi bejelentések elbírálásánál döntő mértékben az újdonság mérlegelésétől függ a szabadalom engedélyezése, ezért az újdonsággal, nyilvánosságra jutással részletesebben kell foglalkozni. A szabadalmazhatóságnak egyik elengedhetetlen feltétele a megoldás újdonsága. Csak olyan műszaki megoldásra adható szabadalom, amely az egész emberi társadalom műszaki ismereteinek állományát gazdagítja. Az OTH-hoz bejelentett megoldás akkor tekinthető újnak, ha az az elsőbbségi (általános elsőbbség: bejelentési, módosítási, vagy a különös elsőbbség: uniós, kiállítási) nap előtt még nem került nyilvánosságra, annak megvalósítására szakember kellő útmutatást nem kapott. Hatályos törvényünk az újdonságot abszolút értelemben — tehát világviszonylatban — követeli meg; vagyis teljesen közömbös az újdonság megítélésénél az a körülmény, hogy a nyilvánosságra jutás belföldön vagy külföldön történt. A nyilvánosságra hozatal nyelve is közömbös, az történhet nálunk kevéssé ismert (pl. japán) nyelven is. Az Szt. a korábbi szabadalmazás igényrontó hatását úgy értékeli, mint a szabadalmi oltalomból kizárást eredményező okot, nem pedig mint újdonságrontó tényt. 64
