Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
foglalt műszaki megoldást mint termelési eljárást vagy terméket engedély és díj fizetése nélkül alkalmazzák. A szabadalmi jog a védjegyjoggal és az ipari minta joggal együtt az iparjogvédelem alapvető intézményei közé tartozik, ez utóbbi két jogintézménynek azonban más a funkciója. A védjegyoltalom az árun vagy szolgáltatáson megkülönböztetésül alkalmazott jelzés kizárólagos használatát biztosítja, de nem nyújt védelmet a termékben alkalmazott műszaki megoldásra. Az ipari mintaoltalom a termékek külalakjára vonatkozik, és szintén nem védelmezi a termékben foglalt műszaki megoldást. 1.2. A találmányok védelmének elvi alapjai, története, jogi szabályozása A szabadalom, mint a találmányok jogi védelmének történetileg legrégibb és világszerte legelterjedtebb formája jellegzetesen az árutermelői és áruforgalmi viszonyok terméke. A feudális privilégiumból kifejlődött jogi forma a találmányok kizárólagos hasznosítását biztosítva alkalmasnak mutatkozott arra, hogy a kisárutermelés, a szabadversenyes kapitalizmus, majd napjaink monopolkapitalizmusa, sót szocialista társadalmi viszonyai között a találmányok jogi védelmének formájául szolgáljon. A termelőerők és a termelési viszonyok fejlődése azonban az elmúlt évszázadban jelentős módosító befolyást gyakorolt e jogi forma gazdasági és társadalmi tartalmára, bizonyos mértékig megkérdőjelezve a korábbi elméleteket, amelyek a szabadalom engedélyezésének társadalmi-gazdasági indokaira kívántak rámutatni, illetve jogpolitikai követelményeket fogalmaztak meg a szabadalmi rendszerrel szemben. Ezek közül az elméletek közül — amelyek kisebb hangsúlyeltolódásokkal ma is élnek — négy érdemel külön kiemelést: a természetjogi vagy tulajdonjogi elmélet, a jutalomelmélet, a publikációs szerződés és az ösztönzési elmélet. A természetjogi vagy tulajdonjogi elmélet legmarkánsabban az 1791. évi francia szabadalmi törvényben jelent meg, amely — mintegy a korábbi, az uralkodói kegyre hivatkozó privilégiumelmélettel szembeni visszahatásként — deklarálta a feltalálók természetből fakadó tulajdonjogát szellemi alkotásaikra. (Ennek a terminológiai nyomai lelhetők fel ma is pl. abban, hogy az ENSZ-nek a találmányok jogi védelme vonatkozásában illetékes szervét Szellemi Tulajdon Világszervezetének nevezzük.) A jutalomelmélet szintén erkölcsi-igazságossági elvekből indul ki: a feltalálót — aki a „nemzet tanítója” — a társadalomtól méltányos jutalom illeti meg a szabadalom alapján, mivel találmányával gazdagította a technikát. 60
