Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)

V. fejezet - 4. Iparjogvédelmi oktatás. Az iparjogvédelmi szakértői tevékenység

A 38/1957. (VI. 23.) Korín, számú rendelet a minisztériumok által szervezett tanfolyamok letételét írta elő az újítási előadóknak.

Az ügyvivőképzés és a középfokú iparjogvédelmi képzés mellett 1953-tól újítási előadói tanfolyamok szervezése is rendszeresen folyt a tárcákkal együttműködve.

Az 1970-es évek végére olyan újabb népgazdasági igények jöttek létre, amelyek szükségessé tették az iparjogvédelmi képzés egész rendszerének újra szabályozását.

E célból született meg a Tudománypolitikai Bizottságnak az iparjogvédelmi, valamint a licenc- és know-how forgalommal kapcsolatos oktatás és szakképzés rendszeréről szóló 30 014/1979. számú határozata, amelyen alapul a képzés mai rendszere.

4.1.2. Az iparjogvédelmi oktatás és szakképzés jelenlegi hazai rendszere

A gazdasági hatékonyság növelésének egyik fontos eszközét az iparjogvédelmi munka — ezen belül a találmányi, szabadalmi, újítási, ipari minta, védjegy, knowhow és licenctevékenység képezi, amely alapvetően befolyásolja a gazdálkodóegységek innovációs teljesítményét.

Az iparjogvédelmi munka kapcsán felmerülő feladatok tehát igen sokrétűek, gyakorlatilag jelen vannak a műszaki szellemi alkotások létrejöttének, megvalósításának, hasznosításának minden lényeges elemében, így nagyon sokféle területen dolgozó szakembert érintenek. Az iparjogvédelmi munkában részt vevők a különböző népgazdasági ágazatokban (az iparban, a mező- és élelmiszergazdaságban, a közlekedés és hírközlésben stb.) dolgozó különféle alapszakképzettségű (mérnökök, közgazdászok, jogászok stb.) és beosztású (iparjogvédelmi előadók, ügyintézők, különféle szintű műszaki, gazdasági vezetők, kutatók, fejlesztők, tervezők, konstruktőrök, oktatók stb. szakemberekből, illetve szakemberjelöltekből: egyetemeken, főiskolákon és egyéb kapcsolódó oktatási intézményekben tanulókból tevődnek össze.

Ezen iparjogvédelmi szakemberbázis fejlesztése — figyelembe véve az elsajátítandó ismeretek sokféleségét és nagy terjedelmét — gyakorlatilag csak jól szervezett, sokrétű, kellően differenciált képzési rendszerben valósítható meg.

Az iparjogvédelmi munka kellő színvonalú elvégzésének, ezen belül az iparjogvédelmi szakemberek megfelelő igényességű foglalkoztatásának másik fontos feltétele, hogy a kutató-fejlesztő, a termelő tevékenység legkülönfélébb területein dolgozó műszaki, gazdasági szakemberek számára is biztosítani kell az iparjogvédelmi ismeretek elsajátítását.

Az iparjogvédelmi képzés és oktatás célja tehát kettős:

— megteremteni a megfelelő képzettségű iparjogvédelmi szakemberbázist;

617