Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
III. fejezet - 1. Védjegy és ipari mintaoltalmi jog
1. Védjegy és ipari mintaoltalmi jog 1.1. Védjegyjog A védjegyekre vonatkozó magyar jogszabályok lényegében két csoportra oszthatók. Egy részük azokat az anyagi és eljárásjogi előírásokat és egyéb kiegészítő rendelkezéseket tartalmazza, amelyek a magyarországi védjegyoltalom megszerzésére, fenntartására és egyéb védjegyügyekre vonatkoznak. Más részük olyan védjegyeket érintő nemzetközi megállapodás, amely országunkra nézve is hatályos, és rendelkezései a magyar állampolgárok külföldi jogszerzését érintők, vagy külföldiek magyarországi védjegyügyeiben intézkednek. Mivel a nemzetközi egyezmények törvénybe vannak iktatva, a magyar szabályozás áttekintése során ezeket is olyan módon kell kezelnünk, mint az eredetileg belföldön létrejött szabályozást, és így kaphatunk teljes képet a védjegyügyekre vonatkozó magyarországi hatályos rendelkezésekről. A nemzeti (hazai) védjegyoltalomról a következő jogszabályok intézkednek: — 1969. évi IX. törvény a védjegyekről (Vt.); — 2/1970. (VII. 1.) OMFB—IM számú rendelet a védjegyekről szóló 1969. évi IX. törvény végrehajtásáról (Vhr.); — 4/1970. (VII. 1.) IM számú rendelet a bírósági eljárásról védjegyügyekben (Bvr.); — III—OTH—1970. számú hirdetmény a védjegybejelentés alaki szabályairól; — 1986. évi I. törvény az illetékekről. A nemzetközi jellegű előírások a következő szabályokban találhatók: — Az ipari tulajdon oltalmáról szóló Párizsi Uniós Egyezmény egyes rendelkezései (1970. évi 18. tvr.); — A gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozására kötött Madridi Megállapodás (1973. évi 29. tvr.) és végrehajtási szabályzata; — A gyári vagy kereskedelmi védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozásáról szóló Nizzai Megállapodás (1970. évi 18. tvr.); — A gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés során a találmányok, ipari, használati minták és védjegyek oltalmáról szóló megállapodás (1975. évi 8. tvr.). 405
